Abszolutizmus.
Abszolutizmus.
A nagy nemzeti küzdelem véget érvén, kezdetét vette a megtorlás. A város polgárai közül többet haditörvényszék elé állítottak, de súlyosabb büntetést nem szenvedtek. Id. Bakos Ambrus főbíró ellen, kit a kormány vésztörvényszéki bírónak nevezett ki, még 1849 július havában a pestmegyei cs. kir. biztos hűtlenség 436czímén megindította az eljárást s vagyonát zár alá vétette. Tanárky Gedeont, a város országgyűlési képviselőjét a pesti haditörvényszék elé idézték, de 1850-ben ő is kegyelmet nyert. Azok közül, a kik mint nemzetőrök vagy honvédek karddal szolgálták a hazát, sokat elitéltek. Galgóczy Károly is haditörvényszék elé került, de 1850-ben őt is felmentették. Kalocsa Balázst, a ki Görgey hadában szolgált, az aradi vértörvényszék halálra itélte, mely itéletet kegyelemből 10 évi várfogságra változtatták. Kalocsa Balázs azonban pár év mulva kegyelmet nyervén, 1854-ben elkobzott javait is visszakapta. Póka Sándort, a ki mint nemzetőr küzdötte végig a szabadságharczot, az önkényuralom ügyvédi oklevelétől fosztotta meg. A honvédtisztek közül többet közlegényekként a császári hadseregbe soroztak, így Pálinkás Gyulát és Szentpétery Gyulát is. Csak kevesen menekültek ki az országból; ezek közé tartozott Szalay László honvédezredes, a ki mint menekült, Amerikában halt el.
A szabadságharcz leveretése után a várost ostromállapotba helyezték, melyet csak 1854-ben szüntettek meg. A városi önkormányzat is megbénult. 1850-től kezdve a városi tanács 12 kinevezett tanácsosból állott, a járási főszolgabíró ellenőrzése alatt. A főbírói állást is beszüntették; e teendőket 1852-től 1860-ig a megyei szolgabíróság látta el. A városi közigazgatás élén 1853-tól a kinevezett polgármesterek állottak. Ez az állapot az 1860. évi októberi diploma kibocsátásáig tartott.
