Kínvallatások.

Full text search

Kínvallatások.
A panaszolt visszaéléseknek főoka a kor különös jogfelfogása, melynek jellemzésére mi sem alkalmasabb, mint az az eset, mikor Vuchetich 1819-ben kikelvén a kínvallatás ellen: Szlemenich pesti jogtanár, utóbb a magyar tudós társaság által kiadott tanulmányában azt írja, hogy „mi sem tilalmazhatja, hogy a vallató bíró a vallani nem akaró rabnak makacsságát sanyarúbb tömlöczvel, vagy mértékletes veréssel meg ne zabolázza.” Az ily vallatást nevezték ebben a körben „benevolum examen”-nek. Az oly könyvről pedig, a milyen – az előadottak szerint – Szlemeniché volt, Fabriczy Samu azt írja az 1837-iki Figyelmezőben, hogy az azt végtől-végig átható humanitás szelleme a legjelesebb munkák sorába helyezi. A visszaélések száma aránylag csekély. Az 1791-iki törvény értelmével még a köztisztviselők sincsenek tisztában. A Csepcsányi-féle kínvallatás miatt kérdőre vont táblabíró pl. 31 évvel az 1791-iki törvény életbelépte után (alkalmasint fölös óvatosságból) nem ismeri ugyan el, hogy a vádlottat arczul ütötte, „jóllehet”, úgymond „a Praxis Criminalis II. R. 8. ágazatja szerint a vádlottat tortura által kényszeríthettem volna az ellopott tulajdon hová lett elrejtésének a kivallására.” Ugyanígy a 2273/1795. sz. ügyben, hol a lólopással gyanusított a további veréstől való félelmében önkezűleg vetett véget életének. A panaszlott azzal védekezik, hogy 16 korbács a hazugság megengedett büntetése. A panasz rendszerint csak pofozás és botozás megtorlására irányul (4413/1790. Csepcsányi). Így a 4283/1809. sz. Telsoffer S. ügyben az a panasz, hogy egy álló hónapon át nap-nap után pofozták. Ilyenkor a vizsgálat, melyet kis- vagy közgyűlésileg kell elrendelni, nemleges eredményre vezet. Így (4378/1842. sz.) Kiss János ügyében is, hol a rendőrlegények maguk sem tudtak az esetről. – Bis repetita placent!
Gúzsbakötést csak elvétve panaszolnak. Kínvallatás egyébként a vizsgálatot sok esetben megelőzött községelüljárósági nyomozás során sem ritka. Itt-ott természetesen nagyobbszabású visszaélések is fordultak elő; így egy 1825-iki percsomó szerint a tűzhalmi pusztán megejtett zsiványüldözéskor. Szalay alszolgabíró ugyanis Földváry Gábor szolgabírót arról értesítette, hogy a tűzhalmi csárdában birkafüleket talált, melyeket jelentéséhez csatolt. (E birka-fülek még ma is ott vannak félig rothadt állapotban.) Földváry itt „botoztatással, valamint 311pofozással” veszi ki a benevolumot. A botozást a megyei katona, a pofozást, hajtépdesést, földreteperést a szolgabíró maga eszközli, még pedig – nyilván a nagyobb hatás kedvéért – a vizsgálatra itélt fiainak jelenlétében. Három heti sanyargatás után a gyanusított magára vállalja a bűnt. Később József nádor parancsára vizsgálatot tartanak a kínvallatók ellen, a kik a Praxis Criminalisra való hivatkozással „négy jogszerűleg kirótt pálczaütés”-t ösmernek be. A törvényszéknek a föntiek szerint kínvallatott Szedlák elleni lopási ügyében hozott itélete a kínvallatás útján kicsikart beismerést elfogadja, illetve nem tekinti semmisnek.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi