Pest várm. törvényszéke.
Pest várm. törvényszéke.
E bíróságok közül Pest-Pilis és Solt törvényesen egyesített vármegyék törvényszéke érdemel legnagyobb figyelmet. Ennek a század elején, a hivatalos kiadványokon is rendszerint előforduló neve: Gonosztevőket itélő törvényszék, majd rabokat itélő törvényszék. A 30-as évek végén már fenyítő- vagy büntető-törvényszék. Székhelye Pest, szabad királyi város, nevezetesen annak kuriális háza; néha kivételesen, így az 1831. évi epemirigy-nyavalya alkalmával kitört lázadás 316idején (1831. évi 229) egyúttal Vácz is. A törvényszék negyedévente, a szükséghez képest körülbelül 3–4 hétig itélkezik. Ezt az 1618. évi XIV. t.-cz. tette kötelezővé, kimondván, hogy óvakodni kell, hogy az ország lakosai a törvénykezési időszakokon kívül törvénytállásra kényszeríttessenek. Hogy ez a gondoskodás mennyire káros volt a sokszor ártatlanul letartóztatott rabszemély jogaira nézve, azt nem kell külön kimutatni: Mária Therézia 1768 február 1-én kelt rendelete szerint Causarum criminalium et civilium revisionales Sedriae toties quoties necessitas exigerit, celebrentur, szóval annyiszor kell törvényszéki ülést tartani, a hányszor a szükség megkívánja, de a nőkirálynak sok tekintetben retrográd irányú intézkedései mellett ép ez a humánus tartalmú az, mely legkevésbé tudott gyökeret verni. A helytartótanács 1817. évi január 17-én 427. sz. a. kelt rendelete utasítja ugyan a vármegyéket, hogy közgyűlési napokon ne tartsanak törvényszéket, ám e határozat betartása, különösen Pest vármegyében, a hol a gyakorlat szerint is csak birtokos lehet bíró, igen bajos volna, mert a birtokosságot nem igen lehet arra kötelezni, hogy a gyakran amúgy is túlhosszúra nyújtott közgyűlési napok letelte után még heteken át a városban maradjon.
