Kereskedelem.
Kereskedelem.
Pozsony vármegye határszéli fekvésében, a hatalmas Duna mentén, mint a Vág völgyének kapuja, mindenkor alkalmas kereskedemi terület volt és a fejlettebb iparú és kereskedelmi forgalmú Ausztria, főleg Bécs, Cseh- és Morvaország szomszédsága is nagyban táplálta az itteni kereskedelmet.
A vármegye összes városai élénk kereskedelemet űztek, sőt bizonyos ágakra nézve egy-egy kereskedelmi középpontot alkottak. Ilyen volt első sorban Pozsony, Nagyszombat, azután Szered, Dunaszerdahely, Somorja, melyek főleg a gabona- és lisztkereskedelem góczpontjai voltak, de Szereden ezenkívül még nagyarányú fakereskedés is fejlődött.
A vármegye kereskedelme a külföldre is kiterjedt. A pozsonyi kereskedők Németország-, Flandria-, Olasz-, Cseh-, Morva-, Franczia- és Angolország piaczaival voltak összeköttetésben, mely összeköttetés túlnyomólag a különféle árúk behozatalából állott, míg a vármegye aktiv kereskedelmi mérlegében a mezőgazdasági termékek, állati termékek, úgymint: nyers bőrök, gyapjú, továbbá rongy, kender, tüzelőfa, faszén, szesz, különféle zöldségek s legfőképp bor- és gabonanemüek kivitele szerepelt. De e mellett többféle más ipari készítményeket is szállítottak ki a külföld számára.
A hivatásos kereskedő mellett a termelő és az iparos, sőt más társadalmi osztályok is foglalkoztak kereskedéssel; a városok nem egyszer maguk is kereskedést űznek; így pl. Pozsony városa a XV. században sört vett üzérkedés czéljából, és a városházán és az ottani sörpinczében sört méretett ki. Minthogy ez időtájt a tőkének és a hitelnek csak jelentéktelen szerepe volt a gazdasági életben, ezért kevés oly eszköz állott rendelkezésre, amely a kereskedelmi forgalmat élénkítette volna.
A közönség napi szükségletét, a háztartás és a gazdaság körül felmerülő fogyasztási czikkeket árúba bocsátó kiskereskedők a szatócsok voltak; régi történeti okleveleinkben ezek nevével igen sűrűn találkozunk. Kívülök előfordultak a gyümölcs, zöldség- és baromfi-elárúsítók, valamint egyéb fontosabb szükségleti tárgyak, vagy élelmi czikkekkel kereskedők; így pl. találunk fa-, vas-, hal-, állat- és lókereskedőt, nem ritkán vadkereskedőket és posztóelárúsítókat.
A kereskedelem jellege általában mezőgazdasági volt és ott, a hol a mezőgazdaság bizonyos kelendő s általánosan fogyasztott termékeket állított elő, ezekkel a hivatásos kereskedő mellett a lakosság nagy zöme, vagyis a termelő és iparos is foglalkozott. Pozsonyban régebben igen gyakran a lakosság nagy többsége borral kereskedett a hivatásos korcsmárosok mellett, így pl. a legtöbb szatócs és a szőlőtulajdonosok, illetőleg a bortermelők és szőlőművelők (kapások).
