Gerencsér.
Gerencsér.
Gerencsér, a pozsony–nagyszombati vasútvonal mentén fekszik. Tót nagyközség, 244 házzal és 1510 róm. kath. vallású lakossal. E község tót neve Hrnciarovce, mely a fazekast jelentő hrnciár szóból látszik származni. Tényleg, még a mult század első felében is, számos fazekas lakott itt. Hogy e község már a XI. században fennállott és a XII. században népes község volt, több adat bizonyítja. Első nyomát I. János esztergomi érseknek 1208. évi oklevelében találjuk, azután IV. Béla 1267-iki oklevelében, a mikor a községet Nagyszombat városának adományozza. A XIII. században jelentékeny község lehetett, mert megyei gyűlést is tartottak itt. 1241-ben Petha tatár vezér elpusztította, 671250-ben és 1270-ben pedig Ottokár seregei, 1307-ben meg trencséni Csák Máté emberei sarczolták. A pápai tizedszedők jegyzékében Guerencher néven találjuk följegyezve. 1267-ben IV. Béla király akként intézkedik, hogy minden üres ház, melynek lakói a tatárjárás alkalmával elpusztultak, vagy elbujdostak, a bevándorló újabb jövevényektől szabadon elfoglalható; minthogy pedig Nagyszombat városát leginkább e község lakosai látják el élelmiszerekkel, felmenti őket a vámfizetés és minden földesúri munka alól. 1432-ben a husziták fosztották ki a községet. Az 1553-iki portális összeírásban még mindig tekintélyes község, mert földesurának, Nagyszombat városának 42 portája adózik. 1601-ben a Bocskay-féle és 1619-ben a Bethlen-féle felkelések alatt sokat szenvedett. Előbb a lakosokat megsarczolták, azután a községet felgyujtották és sokakat elfogtak. 1704 deczember 26-án II. Rákóczy Ferencz fejedelem és Heiszter Siegbert császári vezér seregei között itt nagyobb ütközet volt, melyben 400 kurucz és 2083 labancz esett el. Ekkor is viszontagságban volt része a községnek. Az ez alkalommal vívott véres és elkeseredett harczban elesett kuruczok sírját egy kőkereszt jelzi, melyet Leszkovszky Márton és Judit emeltettek. A község nevét, a már említetteken kívül, még három változatban írták, nevezetesen: Girinch, Gerencher és Gyuruncher alakban. A község plébániája már 1215-ben fennállott és temploma gótikus idomokat mutat, de legnagyobb része már át van alakítva. 1623-ban a törökök puskapor-raktárnak használták és elvonulásuk alkalmával felgyújtották. 1634-ben és 1739-ben pestis dühöngött a községben, 1703–11 között továbbá 1791-ben majdnem egészen leégett és sok szarvasmarhával együtt 18 ember is elpusztult. 1831-ben a kolera tizedelte meg lakosait. A katholikus egyház tulajdonában 1693. évből való szentségtartó van, mely Nagy Ferencz adománya. A község postája, távírója és vasúti állomása Nagyszombat.
