A habánusok házteteje.
A habánusok házteteje.
A szalma- és nádfedelű háztetők simák; a habánusok azonban a fedésnek egészen különös módját alkalmazták és még most is vannak oly régibb habánus-házak, a hol ez az érdekes, de külsőleg a többitől alig különböző háztető látható. Ők ugyanis tűz ellen akként biztosítják házaikat, hogy midőn a tetőt zsuppal födik, az alsó vastag szalmaréteg fölé több hüvelyknyi vastag agyagréteget tapasztanak és e fölé helyezik azután a második szalmaréteget. Természetes, hogy abban az esetben, ha a tető belülről gyúl ki, a belső szalmaréteg fölött fekvő agyagréteg jó ideig meggátolja a lángok kitörését, annál inkább, mert az agyagréteg következtében a levegő is jobban el lévén zárva a tűz fészkétől, az nem terjedhet oly rohamosan. A mikor pedig a tartógerendák elégtek és a tető beszakadt, az agyagréteg elnyomja az égő zsarátnokokat, a nélkül, hogy az épület padmalyát átszakítná. Viszont ha a tető kívülről gyulad meg, a legtöbb esetben könnyebben olthatják el, mert a közbeeső agyagréteg meggátolja a tetőzet gyors beégését. Mindez azonban csak a régibb építésű házakra nézve áll, mert újabban az egész vármegyében már csak cseréppel, zsindelylyel, vagy éppen palával födik a házakat. Különösen ez az utóbbi fedésmód kezd mindjobban terjedni, mert a máriavölgyi palabánya nagyon olcsón adja az ily kisebb házak födésére fölötte alkalmas másod- és harmadrendű palatáblákat.
Nagylévárdi habánus-ház.
Saját felvételünk
