Magyarok ünnepi szokásai.
Magyarok ünnepi szokásai.
A pozsonyvármegyei magyarok között a mindenütt ismeretes ünnepi vigasságok és szokások járják, de lassanként kiveszőben vannak. A Betlehem-járás, 242a három királyjárás, a húsvéti öntözés, az arató-ünnep stb. majd mindenütt, kisebb-nagyobb czeremóniával dívik. Sok helyütt a legénybíró-választás is ünnepélyes czeremóniával jár; de a legeredetibb a két Nyárasdon. Az ily legénybírónak az uralkodása egy évig, vagyis nagyszombattól nagyszombatig tart. A választás napján, este 10 óra tájban a fiatalság a községen kívül, egy előre kijelölt helyen gyülekezik és itt választják meg, – rendesen a módosabbak közül – a legénybírót, a kit azután zászlólobogtatás közt a faluba visszakísérve, vendéglőbe térnek, vagy ha az időjárás megengedi, az áldomást a választás helyszínén iszszák meg. Ezt az áldomást a legények közösen fizetik, viszont azonban a legénybíró köteles a szentgyörgynapi vásár alkalmával tánczmulatságot rendezni, a mikor a czigányokat ő fizeti. A legénybíró, mikor megválasztották, a községbírónál jelentkezik és megkéri őt, hogy ismerje el az ifjúság bírájának, a mi rendszerint meg szokott történni. A legénybíró kötelességei közé tartozik a tánczmulatságok rendezése, ezeknél a rend fönntartása, a legények között fölmerülő viszályok rendezése és ő viszi a körmenetek alkalmával a falu legényei előtt a zászlót. Ugyancsak ő vezeti őket offertóriumra a templomba is.
A legénybíró szentgyörgynapi tánczmulatságát a leányok azután azzal hálálják meg, hogy pünkösd hétfőjén viszont ők rendeznek tánczvigalmat. Azelőtt ezt a legénybíró házánál tartották meg, ma azonban a vendéglőben. Ilyenkor a legénybíró összeírja a falu összes leányait és pünkösd vasárnapján, illetőleg hétfőjén a déli órákban minden leány szüleinek vagy gyámjának egy-egy liter bort küld. Ha a bort elfogadják, az a meghívás elfogadását, míg ha visszaküldik, a meghívás visszautasítását jelenti. Pünkösd hétfőjén azután a legények és leányok összegyűlnek a mulatság színhelyén és első sorban megválasztják a „pünkösd kiráynét”, vagy másként „palatinusnét”. Ezt rendszerint azok közül a menyecskék közül választják, a kik az utolsó pünkösd óta – a jobbmódúak közül – férjhez mentek. A palatinusnét, megválasztása után, szintén elhívják a mulatságra, mire a legénybíró a község előljáróságát is meginvitálja. Míg ez megtörténik, addig a fiatalság tánczol. Egyszeriben azonban a legénybíró int a czigánynak, a ki azután ráhúzza a palatinus-tánczot, a mit a palatinusné a férjével kezd tánczolni. Példáját követik a többiek is és a legények ilyenkor mutatják ki, hogy kinek melyik leány a szíve választottja, mert a palatinus-tánczot azzal kell eljárni. E táncz után előlép a palatinusné a község előljárósávágal és felszólítja a leányokat, hogy a régi szokáshoz híven fizessék le azt, a mit a mulatságra szántak. Elsőnek a palatinusné kezdi, a ki rendesen a legnagyobb összeget, 10–20 koronát áldoz e czélra, a többi pedig ki-ki tehetségéhez képest. Ekkor a leányok és a legények elválva külön szobába mennek, honnan a legénybíró a leányokat egyenként és névszerint kihívja, a kijövő leány azután köteles választottját a legénybírótól 20–40 fillérért kiváltani, mert különben nem kerül tánczosa. Ezután a tánczot folytatják és ez rendesen két napon át tart. A mulatság után az előljáróság az imént elmondott módon befolyt összeget a legénybírónak adja át, a ki ez alkalommal az előljárókat néhány liter borral és szivarral vendégeli meg és fáradozásaikat megköszönve, e pénzből kifizeti a mulatság költségeit. Ha kevés a pénz, pótolja; ha pedig sok, akkor a fenmaradó összeget a legközelebbi vasárnapon legénytársaival elmulatja.
Ugyancsak az Alsó-Csallóközben, Sikabony táján az ismertebb ünnepeken kívül a szentgyörgynapi búcsút tartják meg, melynél még inséges esztendőben sem hiányzik a czigány meg a táncz, míg a régi időben ez a mulatság sohasem történt meg néhány fejbetörés nélkül. A legények itt szeptember hó utolsó vasárnapján is tánczmulatságot szoktak rendezni, hogy a katonasághoz besorozott társaikat elbúcsúztassák. Dercsikán még szokásos a szentivánéji ősi tűztáncz is, a mikor lopott fából a falu végén nagy tüzet raknak, melyet a legények muzsikaszó mellett, kiabálva, üvöltve, ordítozva és kurjongatva körültánczolnak és átugrálnak.
