A bronzkorszak.
A bronzkorszak.
Ma már Európaszerte mindinkább az a történeti tan kerekedik felül, hogy a kőkorszakra a bronzkorszak következett. Az úgynevezett rézkor összeesik a kőkorszakkal, epizódja annak és nem külön kor.* Okadatolja e nézetet az a nevezetes körülmény, hogy a réz anyaga, lágyságánál fogva, alkalmatlan volt mindazon eszközök készítésére, melyekre az ősembernek szüksége volt. Rézből keményfavágásra alkalmas szekercze, balta nem készülhetett, fúrásra és éles metszésre szolgáló eszközök sem. A termés-állapotban előkerült rezet az ősember csak másodsorban, úgy mint a termés-aranyat is csupán 498csak dísz- és jelvényes tárgyakra használhatta fel. A kő, a kemény üledékes- vagy merev roham- és kovakőnem szolgáltatta a szükséges anyagot, melyből az ember szekerczét, fűrészt, gyalut és egyéb nélkülözhetetlen házi szerszámot készíthetett. Az a régi rézvéső tehát, melyről mint pozsonyi leletről egy régibb feljegyzés tesz említést,* nem vehető egyéb értelemben, mint a hogyan azt az imént mondottuk.
Ennek tüzetes kimutatását l. Ortvaynál: Összehasonlító vizsgálatok stb., 1885. Értek. a tört. tud. kör. XII., 7., 8. Továbbá: A praehistorikus kőeszközök régiségi jellegeiről. 1886. Ért. a tört. tud. kör. XIII., 2. Főleg pedig: Temesmegye és Temesvár város története. I. könyv: Az őskor, 1896.
Pulszkynál: A rézkor Magyarországban. 27. l.
A bronzkor beálltakor megyénk területi viszonyai már nagy átalakuláson mentek át. A harmadkorszaki tenger maradványait mindinkább betöltötte a negyedkorszak özön- és áradmányképződése. Az élet: növény- és állatélet s ezzel együtt az ember is, egyre jobban bevonulhatott a hátas területről a mélyebb völgyekbe és sík területre. Hogy mennyire alantas fekvésűnek kell az akkori felszintet képzelnünk, azt legjobban azok a gyönyörű bronzvésők mutatják, melyek Pozsonyban a Duna medrében, az új, állandó híd egyik vasoszlopának alapozásakor sok méternyi mélységből felszínre kerültek.
A kath. főgimnázium őskori gyűjteményéből.
