A föld termőképessége.
A föld termőképessége.
10. A vármegye földjének termőképessége. A földtani, vízrajzi s égalji viszonyok szerint minősül a vármegye talajának termőképessége. Ez egészben véve csak középszerűnek mondható. A hegyek közt, hol a talaj többnyire kövecses, agyagos és hideg, termékenysége csekély, már csak azért is, mivel megmívelése nehéz. Hol azonban a hegyek közt a gránit és diorit légköri befolyások következtében szétbomlik, ott jó szántóföldekre találhatni. Gránit- és diorittalajon 9kitünően nő a szőlő és gyümölcs, s buja mezők virulnak rajta. A síkságon, főleg a Vág és Morva mentén, de a Csallóközben is könnyű ugyan és meleg a föld, de nagyon homokos; megmívelése e szerint nem jár nehézséggel, azonban televényrétege gyönge lévén, termőereje hamar kimerül. A Csallóközben némely helyütt csak 4–6 hüvelyknyi termő televény borítja a kavicsos altalajt, bár az Alsó-Csallóköz némely részeiben egy, sőt másfél lábnyira is megvastagszik a televény. Helyenként a Csallóköz földjét, mint Nagylégnél, Olgyánál s egyebütt sajátszerű földnem borítja, ugyancsak a termékenység rovására. E földnem egy piszkosszürke, púpos és mélyedéses tömeg szabálytalan gumóiból áll. A kvarczhomokból és ritkás csillámrészecskékből álló és szénsavas mésztől czementált tömeg az édesvízi meszekre emlékeztet.* Sokkal jobb a föld minősége a Vág lapályán, az úgynevezett Mátyusföldön, valamint a külső és a nagyszombati járásban, hol a termőréteg vastagsgáa 4–5 láb is megvan. Éppenséggel híres a vármegyében az a televényföld, mely a pozsonyi járás hegyentúli részén Dévényújfalu, Besztercze, Mászt és Borostyánkő között terül el, s melyet már régibb időkben kerti kulturákhoz, főleg hortenziákhoz szállítottak Pozsonyba.* Ott, hol a terület fölszínét a lősz borítja, a föld termőképessége könnyebb módon fokozható. Mert ámbár maga a lősz soványságánál fogva kevésbbé jó termőföld, annyiban mégis előnyös, a mennyiben a kavicsos területeket beborítja, s így kulturképessé teszi. Kellő trágyázás mellett rajta, bár lassan, a kivánatos televényföld keletkezik, a mellett könnyen megdolgozható s elégséges kiterjedést enged a vetések gyökereinek. Mésztartalma kiválóan lóhere és hüvelyes növények természtésére alkalmas.* A Súr televényének termőképességét kivált fatenyésztése mutatja. A fatenyésztés itt nem magelvetés eredménye. A szilfákon észrevehető új ágképződések fennen hirdetik az ottani vegetáczió nagy termőképességét. A technikai czélból lehántolt fák károsodását csakhamar helyrehozza az üde új ágképződés. A Súr szélének talajába ültetett kőrisfa (Fraxinus excelsior L.) rendkívül kedvező növési viszonyokra vall.*
Verhandl. des Ver. f. Naturk. zu Presb. 1858. III., II, 18.
Róla emlitést tesz Ballus: Pressburg und seine Umgebung 1823. 69. l.
Verhand. d. Vereins für Naturkunde zu Pressburg 1856. I, 4–5.
L. Kornhuber: Das Moor „Schur” bei St. Georgen. (Verhand. d. Ver. f. Naturk. zu Presb. 1858. III. II, 32.)
