Pozsony fekvése.
Pozsony fekvése.
A dunai átjáró – Ortvay egybeállítása szerint – Pötschen-sziget közelében, Ligetfaluval szemben volt, ott, hol ma a horgonyőrség háza van. Maga a Duna ugyanis ez időben beljebb ért a városi területbe. Ott, hol ma a vödriczi út van, régen a Duna folyt. Ott, hol ma a Ferencz József-városban a Dunasor vonul el, szintén a Duna habjai hömpölyögtek. A szinház és a sétatér táján szigetségek voltak s a mai emelkedett Dunapart csak feltöltések és a rakpart emelésének eredménye, úgy hogy a Duna mesterségesen lett eltolva a város területétől. Az az egész terület, mely a Vízhegy alján a haltértől egész a városi abbahagyott kőbányákig, sőt azokon túl is terjedt, a Récse és Borostyánkő között eredő Vödricz folyócska után, Vödricz nevet viselt, és egy része Nagyvödricz, más része Aszú- vagy Szárazvödricz néven volt ismeretes. Ennek a területnek egy része, a mely a Nagyvödricz és Kisvödricz folyók közé esett, várterület, ellenben a váraljai rész, a mai haltér és a Zuckermantl, már városi tulajdon volt, a dunai rév kivételével, a hol, a mai katonai élelmezési ház helyén, a pilisi apát vízitornya állott, néhány kisebb ház társaságában.
Ez a terület 1297-ben, III. Endre szorgoskodásából, megnövekedett Széplak helységének területével, mely a régi Magyar-utcza (ma Széplak-utcza) tája és dombos, szőlőkkel fedett vidék volt. Az adománylevél szerint a széplaki házak leromboltattak, azok anyagát a város bástyáinak erősítésére fordították, a község lakosai pedig a városban telepedtek meg, a melynek ez időben igen gyér lakossága volt.
A vár és az Ó-város, melyeket ma a Vártelek-utcza választ el, a középkorban két, teljesen elszigetelten álló telep volt. A mai Terézvárosból régen csak a Vödricz s annak szent Miklós-egyház felé eső vége volt lakott. A Zuckermantl teljesen néptelen volt s ott, hol a Várlépcső, a Petőfi-utcza és Miklós-utcza kis házai emelkednek, csak szórványosan voltak házak, úgy hogy szent Miklós-egyháza teljesen különállott és a várbástyák aljában elterülő lankás részt szőlők borították. A mai Ferencz József-város, mely az Ó-várost dél és kelet felől veszi körül, sem lakóházaival, sem területileg nem függött össze a várossal. A Duna egyik ága, mely körülbelül a mai Hal-tér táján szakadt ki a főágból és a sétatér területén vonúlt végig, e városrészt még 1698-ban is elválasztotta a belvárostól. A városnak ez a része jóformán szigetség volt, melyen csak itt-ott emelkedtek egyes apró házak, s melynek javarésze kertekkel, bozóttal, sőt erdővel volt borítva. Ilyen volt az úgynvezett Gröszling is, míg a Malomliget irányában már valóságos vadon következett.
A Gröszlingtől nyugatra, a Ferencz József városrész azon végszakához, mely a Híd-utczától s a koronázási dombtértől a Hal-térig terjed és a Séta-tér meg a Duna-kőpart közé esik, sorakoztak az Ujváros apró házai, a melyek a Halász-kapu előtt fekvő külvárosnak is neveztettek. Ennek a Duna felé eső végső nyújtványa volt a cserző vargák telepe. Ez az Ujváros különben elég gyorsan fejlődött, mert a városi tanács 1398-ban heti vásártartási engedélyért folyamodott részére, a mit 1430-ban Zsigmond királytól tényleg meg is kapott.
A középkorban mindaz, a mi a Reichard-utczán túl esik, üres terület volt, mert a külső városi árok a Reichard-utcza és a városi szegény-ápolóház között határolta a külvárost. A Duna-utcza hosszán a városi ápolóházig a Duna-Ujlak nevű külváros terjed ki, míg a Kórház-utcza hosszán körülbelül 522addig, a hol ma a Mária-utcza torkollik beléje, az Ispotály-Ujtelep nevű külváros állott. Ez a rész különben a XV. század folyamán már a városi árkon túl is terjeszkedett.
A Nádorváros már a középkorban is meglehetősen lakott volt és Mihály kapu előtt levő Ujtelep volt a neve. Eredetileg azonban csak két utczából állott: a Széplak-utczából és az Apáczapálya-utczából. A Nádorvároson túl eső rész és a Virágvölgy lakatlan volt s jobbára szántóföldekből állott. Maga a városi határ jóformán ugyanazonos volt a mai határral és a mai dűlők nevei mind ősi származásra mutatnak.
Pozsony ősi területe tehát a mai bel- vagy óvárossal esett össze és nyugati határát a dóm, északi határát a Klarisszák temploma, keleti táját a Ferencziek temploma jelezte. Alaprajza ötszöget mutatott, melyet két főközlekedési út két részre osztott, s a melyből kijutni csakis a vödriczi kapun, a Lőrincz-kapun és a Mihály-kapun lehetett. Legrégibb utczája a Hosszú-utcza (ma Lőrincz-kapu) volt, a melynek, keletről nyugatra jövet, dél felől eső házai udvaraikkal és kertjeikkel már a városbástyákra támaszkodtak. Itt volt a Preternhaus, egy sokat szereplő polgárház, az érseki tizedudvar, az Irher, Schmid, Scholl, Kürsner házak, a nagy fürdő, a Kirsztus-társulat háza, a Habersdorfer, a Kyrmer-ház, a Corporis Christi kápolna és a máriavölgyi pálosok háza, a Barát-udvar, mely a mai Neisziedler-ház helyén állott. Régi utczák még a Mihály-utcza és az Uj-utcza (Ventur). Ez utóbbiban három nevezetes ház állott: a királyi kúria, a mai Wittmann-féle ház helyén; a pénzverő-ház, mely később (1467) a tőszomszédságában levő házzal együtt, a Vitéztől alapított Akademia Istropolitana hajléka volt. A Mihály-utcza legnevezetesebb épülete pedig a Szent Katalin-udvar, az osztrák heiligenkerutzi czisztercziek háza volt. Régi utcza még a Halászkapu-utcza, a hol valószinűleg a Zsidó-udvar volt; a Szent Mártonhoz vezető sikátor (1420); a mai Zöldszoba-utcza (előbb Suszter-utcza); a Káptalan-utcza (régen Papok-utczája); a Klarisszák-utczája (Apácza-, Nonnen-, Jungferngassel); a Lakatos-utcza; a Corvin-utcza; a Barát-utcza (kolostor mögött levő utcza; utóbb Kalmár-utcza); a Zsidó-, Késes- és végül a Kis-utcza. Az első a mai Hummel-utcza (volt Nagy-Kalapos-), a második a Kis-Kalapos-utcza és a harmadik a Városház-utcza. A Zsidó-utczában állott a zsinagóga (1335) és a keresztény-udvar. Valószínű, hogy már a középkorban is megvoltak a mai Domb-, Bástya- és Orsolya-utczák is.
Pozsony helyrajzi vázlata a XV. században.
Ortvay: Pozsony város történetéből
Pozsony legnagyobb tere a Vásár-tér volt, mely a mai Fő-térre és Ferencziek-terére terjedt ki. Itt lüktetett a városi élet, innen indult ki minden városi mozgalom. Itt állott a városháza is, mely eredetileg (1370) Jakab bíró fiainak magánháza volt. A város a házat, melynek neve tornyos- vagy újház volt, részben Izsák nevű zsidótól, ki azt zálogban bírta, 447 arany forintért 523(1387), részben pedig Knoprautpauer Andrástól, Jakab bíró unokájának örökösétől (1421) 50 arany forintért vette meg.
A vásártér közelében volt a régi halpiacz, a kenyérpiacz és a primási palota táján (Püspökház) a mészárospiacz, melyből utóbb búzapiacz lett. A dóm körül is alakult egy kis tér, a melyet egyházterének neveztek. (Ortvay i. m. I. k. 90–124. és I/2. k. 1–100. l.)
