Pozsony jövedelmi forrásai.
Pozsony jövedelmi forrásai.
A város állandó jövedelmi forrásai között első helyen az ingatlanok említendők, melyek részint vétel, részint zálogjog révén jutottak birtokába. Tekintélyes fekvőséggel rendelkezett a város Sellendorfban, mely a mai Vöröshídon túl emelkedő kápolnadomb táján állott. A város első, máig ismert beiktató okmánya 1378-ból származik. Hasonlóképpen terjedelmes birtokai voltak Pozsonynak Lamacson, Vereknyén, Szőlősön (Prácsa-Vajnor) és Dornikon, melyet máskép Deznuknak is hívtak. A fekvő birtokokból befolyó jövedelmeket tetemesen szaporították a földesúri haszonvételi járulékok: a halászatból, vadászatból, favágásból, italmérésből, a kőbányából, a pinczejogból, a regálékból és a malmokból folyó jövedelmek. Ezekhez járultak a kiváltságos haszonvételi jövedelmek, úgymint: a vásári adók, bódébérek, a száraz- és vízi vámok, a révek és főleg a harminczadok. Ez utóbbiak jövedelmének egy része királyi adományból, más része a város és a kincstár között kötött bérszerződések alapján folyt be a város pénztárába.
Tetemes jövedelmeket húzott a város a törvényhatósági és törvénykezési illetékekből, a különféle bérletekből és a városi adókból, a melyek alól a városban lakó nemesek sem voltak kivéve városi ingatlanaik révén.
Azonban ezen nagyarányú jövedelmi források mellett is Pozsony város középkori háztartása nagy ingadozást mutat, a melynek okát részben az egyes jövedelmi ágak változó jellege, részben a városra nehezedő nagy és súlyos terhek okozták.
A fekvőségek mívelésének, a szolgálmányok és kiváltságos haszonélvezetek ellenőrzésének, a jövedelmek nehézkes behajtásának sokszor aránytalanul nagy költségei mellett, nemcsak a közigazgatási és közbiztonsági kormányzat, hanem a hadügyi szervezetek költségei is a város pénztárának terhére íródtak. Ezenkívül nagy összeget nyeltek el a jótékonysági intézetek, főképpen pedig a királyi udvar gyakori itt tartózkodása következtében előállott kiadások: a vendéglátás, a követküldés, a küldöncz- és kémszolgálat. Így Grantner Miklós városi kamarás jelentése szerint, 1434 május 10-től 1435 május 10-ig a város bevétele 1307.1 magyar aranyforint, a kiadása pedig 1365.8 m. a. f. volt. 1457–58-ban pedig Weninger András számadása szerint már 9373.14 magyar arany forint állt szemben a 9387.36 forintnyi bevétellel.
