Kozma Sándor.
Kozma Sándor.
Kozma Sándor (Leveldi), nyug. kir. főügyész, a magyar államügyészség megteremtője és szervezője, szül. 1825 szept. 2-án Kőröshegyen. Ügyvédi oklevelet 1847-ben szerzett Pozsonyban. Résztvett a szabadságharczban, mely után az ötvenes években ügyvédi irodát nyitott. Az 1861-iki országgyűlésre vármegyéje felküldte követnek. Mint ilyen, Deák Ferencz oldala mellett nagy jogtudományi tehetségével kitünvén, az 1867-iki alkotmányos minisztériumban osztálytanácsos, két év mulva a legfőbb ítélőszék bírája, 1872-ben a kir. államügyészség országos főnöke lett és e minőségében ez intézmény vezetésével, a fogházak és börtönrendszer javításával, a Rabsegélyző-Egyesület alapításával nagy érdemeket szerzett. 1896-ban nyugalomba vonult, mely alkalommal a Lipót-rend középkeresztjét kapta. Meghalt 1897 aug. 25-én Budapesten. Éles belátás, tudás, jártasság az irodalomban és művészetben, emberszeretet, nemzeti érzés és szabadságszeretet voltak a tulajdonságai.
Fiatal korában a szépirodalommal foglalkozott és Bukógóti név alatt színi kritikákat, költeményeket stb. írt a „Regélő”-be s egyéb szépirodalmi lapokba. Később teljesen a jogtudományt művelte: 1869–75-ig rendes munkatársa volt a „Reform”-nak, hova jogi és politikai vezérczikkeket írt. 1880–93-ig a „Magyar Igazságügy”-nek volt egyik főmunkatársa. A Pallas Nagy Lexikonába is dolgozott.
Kozma Sándor.
