A fejlődés útján.
A fejlődés útján.
Erre az időre esik az építészeti hivatal felállítása (1851), a mely az utak fenntartásáról és a rendszeresebb építkezésekről volt hivatva gondoskodni. 1853-ban számos úttestet burkoltak Mack Ádám rendszere szerint és a kövezést igen megkönnyítette, hogy a szomszédos Gyarmat és Kisfalud községek határában kőtelepekre bukkantak, míg azelőtt a távoli Mánfáról kellett a követ szállítani. Ez az év még arról is nevezetes, hogy behozták az utczák éjjeli világítását. A város terjeszkedésének nagy lökést adott 1857-ben Donner János sörfőző, a ki a Kaposon túl levő telkén házat épített és telkéből több parczellát eladott, a melyeken újabb házak épültek. Példáját követték a szomszéd telektulajdonosok is, úgy hogy másfél évtized alatt közel 100 ház sorakozott egymás mellé és ezt a kiterjedt 185városrészt még ma is Donnervárosnak nevezik. Ezidőtájt még több más új utcza is keletkezett, így az Anna-, Arany-, Major- és Rózsa-utcza, úgy hogy 1869-ben Kaposvárnak – melynek a 30-as években alig volt 3400 lakosa – 624 háza és 6649 lakosa lett. A fejlődésnek nagy előnyére szolgált az is, hogy 1860-ban idehelyezték az Albrecht főherczeg nevét viselő 44. számú gyalogezred tartalékparancsnokságát. A katonákat eleinte a lakosságnál szállásolták el, de 1863-ban már a használatlan Donner-féle sörházat alakították át laktanya czéljaira.
