A felszabadulás után.
A felszabadulás után.
Kaposvár a visszafoglalás táján jelentéktelen hely volt, mintegy 120 lakossal. I. Lipót uralkodása idején, 1702-ben, Kaposvár összes tartozékaival együtt, házasság révén, az Esterházyakra szállott, a kik arra királyi adományt is nyertek. De alig egy év mulva, 1703-ban, már II. Rákóczi Ferencz elfoglalta Kaposvárt, a mely csak 1711-ben került vissza az Esterházyak birtokába. A rákövetkező 1712. esztendőben Esterházy egyezséget kötött a lakossággal, mely szerint a kaposváriak nem lesznek ezentúl úrbéresek s ezt az egyezséget Mária Terézia királynő is megerősítette. A XVIII. század elején már a fejlődés nyomait találjuk Kaposvárott, a mennyiben 1715-ben már itt tartották a vármegyei közgyűlést, azonban a megyegyűlések rendszeres székhelyévé csak 1753-ban lett. Ugyancsak 1715-ben kapott plebánost, Rajky János személyében, de a templom csak 1744-ben épült fel. A terjeszkedés elősegítésére Kaposvárt 1717-ben 300 házhelylyel megnagyobbították és csak nagysokára, 1789-ben, bővítették ki tovább az úgynevezett Uj-utczával. E század második felében, 1770-ben történt, hogy József császár tábornoki karával meglátogatta Kaposvárt. 1773-ban itt állította föl a helytartótanács a Somogy, Veszprém és Zala vármegyékre kiterjedő mérnöki hivatalt.
