Felsőszentmárton.
Felsőszentmárton.
Felsőszentmárton (azelőtt Dráva-Szentmárton). A Dráva völgyében fekvő nagyközség. Házainak száma 271, lakosaié 1955, a kik leginkább horvátajkúak és róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója Lakócsa, vasúti állomása Drávafok. Ősi neve Vaska-Szent-Márton volt. 1562-ben Zrinyi Miklós iderendelte a szenyéri őrséget, továbbá Perneszi Farkast, Babócsa várának parancsnokát és Tahy Ferenczet, hogy Arszlán béggel megütközzék. Az 1598–99. évi adólajstrom szerint a pécsi püspökség volt a földesura. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint a zágrábi püspökség jószága. Az 1715. évi összeírás megjegyzi róla, hogy lakosai már több ízben települtek ide, de mindannyiszor ismét elhagyták és legutóbb három évvel ezelőtt települt. 1726-ban a vaskai Szent Mártonról czímzett apátság volt a földesura és jelenleg is ez apátságnak van itt nagyobb birtoka, melynek jelenlegi haszonélvezője gróf Vay Péter pápai protonotárius. A róm. kath. plebánia és az apátsági tisztilak 1792-ben épült, a templom pedig 1852-ben. A községben 1870-ben 18, 1875-ben 28 és 1908. évi júl. 15-én 31 épület égett le, 1887. évi júl. 23-án és 1913 júl. 8-án pedig jégverés tette tönkre a határt. A lakosok hitelszövetkezetet tartanak fenn. A belterület egy része a Tábor nevet viseli, mert a török sereg állítólag itt táborozott. A községhez tartozik: Tábor-puszta, Verbóka, Zános-puszta, Borjáncz-puszta és Czigány-telep.
