Igal.
Igal.
Igal. Tolna vármegye határához közel fekvő magyar kisközség. Járási székhely. Házainak száma 413, lakosaié 2072, a kik leginkább róm. kath. vallásúak. Postája és távírója helyben van, vasúti állomása Mernye. Első ízben a III Béla királytól a székesfehérvári János lovagok részére 1193-ban kiállított megerősítő levélben fordul elő. 1211-ben a tihanyi apátságnak is volt itt egy kis birtoka. 1272-ben már falu. 1272–1280-ban Mois nádor a nyúlszigeti apáczáknak adományozta, a kik az egész középkoron át bírták. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. 1350–56-ban a tihanyi apátság itteni birtokait a nyúlszigeti apáczák jobbágyai használták. 1448-ban már városi kiváltságai voltak. 1462-ben Igal polgárai országos vásárok tartására nyertek szabadalmakat Mátyás királytól. Ekkor a város környékén fekvő erdőben már fennállott a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt minorita monostora. 1536-ban Török Bálint, 1550-ben Dersfi Farkas volt a földesura. Az 1563. évi török kincstári adólajstromba Igal város 25 házzal van felvéve. 1573–75-ben 30, 1580-ban pedig csak 19 adóköteles házát írták össze. Egy 1701–1703 táján kelt összeírás szerint gróf Batthyány Ádám országbíró volt a földesura 1715-ben 34 magyar háztartást írtak benne össze. 1849-ig a Batthyány családé volt, a mikor gróf Batthyány Kázmér birtokait a cs. kir. kincstár foglalta le. 1856-ban is még a kincstáré volt. Jelenleg Berger Antalnak és Józsefnek, továbbá a veszprémi püspökségnek van itt nagyobb birtoka. A község 1763 jan. 7-én országos vásárok tartására nyert szabadalmat. A róm. kath. templom 1756-ban épült. Az 1856-iki kolerajárványnak nyolcz nap alatt 120-an estek áldozatul. A lakosok úri-kaszinót, hitelszövetkezetet, kath. olvasókört, iparoskört, polgári olvasókört és járási takarékpénztárt tartanak fenn; de van itt egy gőzmalom és egy drótkerítésgyár is. A községhez tartozik: Dada-puszta és Igali-puszta. Dada-puszta a középkorban falu volt, mely már az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. 1715-ben a gróf Batthyány család és Csák Mihály özvegye szül. Bakó Erzsébet, bírta. 1856. óta a veszprémi püspökségé. Igali-puszta őrgróf Pallavicini Ede birtoka volt. Most Berger Antalé és fia: Józsefé. Igal környékén feküdt a középkorban Oszlár, mely 1229-ben Azalar alakban fordul elő. A székesfehérvári káptalané, a nyúlszigeti apáczáké és a budai káptalané volt. 1275-ben már részben nemesi birtok. 1450 és 1481. években pusztaként szerepel.
