Betelepült nemzetségek.
Betelepült nemzetségek.
A Csák-nemzetségből Izsák comes lett a vármegyében birtokos, 1231-ben II. Endrétől Tamásdon kapván egy telket. 1269-ben pedig Péter fia Mihály IV. Bélától Erdőcsokonyát és Nyimen az udvarnokok földjét nyeri. A Dorozsma-nem Garay-ága ismeretlen módon lesz birtokossá a vármegyében; 1322-ben Gyogon (Tótgyugyon) szőlleje van; 1330-ban Akcs (Akcs-Magyari vagyis Bucsák), Gyógy és Vétye helységeken osztozik. A Gatal-nem 1324-ben a mai Fenék-puszta mellett 593eső Hotenfalva mellett volt birtokos. A Guth-Keled-nem korábban került a vármegyébe; 1263-ban már bír itt Peled fia Vid, ki a kegyurasága alatti csatári monostornak bibliájáért, melyet elzálogosított s kiváltani nem tudott, cserébe adta Laplocz somogyvármegyei birtok őt illető részeit. 1317-ben a nemzetség felsőlendvai ágából Miklós Berényt, Osztopánt és Dencset kapja; ugyanő 1323-ban megveszi Barátit, fia Miklós 1343-ban Pálcza (Pócza) egy részét és Déshidát (Dessedát). A Gyovad-nemhez hozományként jutott 1309 előtt Déshida. A Héder-nemzetség Héderváry ágából való Jakab még 1278 előtt nyeri Fonyót, de hűtlensége miatt ez évben elveszti. Az Anjouk alatt a család azonban újra birtokos lesz a vármegyében; 1438-ban megkapván Somodort és Tömörkényt. A Hahót-nemzetség, mely az Alsólendvai Bánffyakban kihalásukig birtokosa a vármegyének, a segesdi kerületben 1277-ben a két Dobszát, 1280-ban a Segesd melletti Csehet nyeri öregebb Erzsébet királynétól. Ideiglenesen birtokos volt még Sukorod, Surd, Móriczhely, Kákonya, Vörs, stb. helységekben. E nemzetségtől Sukorodot, Surdot és Kákonyát perbeli egyesség alapján a Ják-nembeli Niczk-ág veszi át 1268-ban. A Kacsics-nemzetségből 1331-ben Szécsényi Tamás királyi adomány alapján lesz itt birtokos, Merkén, Tapsonban, Terebezden, Sitkén, Szobon és Benneken. A Monoszló-nem kora birtokosa a vármegyének, 1231-ben övé Basal, Kaposvár, Amak vagy Omak (a Kapos mentén, Kaposfüred mellett), Rengő-Sár, 1270-ben Ropoly és Márk is. 1319-ben birtokaikat a király elkobozta. Az Osli-nemzetség 1230-ban Nágócs, 1324-ben Kisasszond ura; a vármegyének nagybirtokosa csak később lesz a belőle kiemelkedett Kanisay család, főleg 1371 óta, a mikor a királytól cserébe kapta Szentpált, Varászlót, Gencset, Remeteszentpétert és más vármegyei helységet. A Pécz-nem legmagasabbra emelkedett ágában, a Marczaliakban telepedett itt meg; egyenes őse, Gergely szerezhette a marczali uradalmat 1309 körül, melynek birtoklásáról fiát, Joachimot, már Marczalynak nevezték. Későbbi szerzések Lábod, Kőröshegy, Segesd, Somogyvár, Babócsa, Zákány, Pata. A rokon Berzenczeiek Lajos alatt Berzenczét és 34 helységből álló tartozékait és Szent Erzsébet várát szerzik. A Pok-nemzetség 1251 előtt bírta Jábát és Barátiban és Sokorón szőlőket; ekkor a rábai premontrei zárdának adományozza. 1302 óta Kiliti mellett és Juthon lesz birtokossá, míg a Hunyadyak alatt a megye déli részén, Drávatamásiban és Gárdonyban. A Rátót-nemzetség Roland (nádori) ága már 1283 előtt bírja Patát, Szentgyörgyöt, Lapát. Azokat a birtokokat, a melyek a XVI. században a Gyulaffyak kezén vannak, ezek nem nemzetségüktől örökölték, hanem hozományként kapták Gerlei Pethő és a Zrinyi családok után. A Szák-nemzetség II. Géza alatt jön a vármegyébe, tőle nyervén a Mosgótól éjszakra fekvő Töttős-földet. Később jut birtokába Gyalán. E nem Zopa-ága 1310 körül a Zseliczségen szerez birtokot. Még a mohácsi vész után is birtokos a vármegyében. A Szalók-nem már 1232 előtt Nagyberény ura, 1279-ig övé Ádánd, 1346-ig Töttős, másként Szentegyed.
