Hermann.
Hermann.
A Nyitra megyéből származó István a megalapítója, a ki a vármegyében az 1770-es években mint ügyvéd tekintélyes vagyont, feleségével, Kisbarnaki Farkas Juliával jó összeköttetéseket szerzett. 1780 után megszerzi Sághy Dánieltől az örökség, Somssics Antaltól a vétel alapján ezeket illetett Sók-Koroknya-Zsipfalva, Pusztakovácsi, Szakácskölked és Móron levő részeket s ezekre II. Józseftől 1785 január 31-én adományt s egyben nemességet és czímert nyer. Ez adományt 1791 szeptember 5-én II. Lipóttal megerősítteti. Gyermekeik: Antal-István (szül. 1775) és Judit, Botka Antalné. Antal előbb kapitány, 1843-ban kaposvári uradalmi számvevő, felesége Somogyi Zsófia, gyermekeik: István (szül. 1809, ennek első felesége Galántai Fekete Kata, ettől fia Manó [szül. 1836], második neje Perczel Hermin), Mária Molnár Józsefné, Krisztina Körmendy Alajosné és Johanna Ambrus Mihályné. Az (új) nemességet szerző István testvérjének, a Nógrádba szakadt Ferencznek unokája Francziska (szül. 1817), Hanke János ugocsai főorvosnak lett neje, szintén Somogyba szakadt.
A család (István-ágának) czímere: A pajzs aljáról kiinduló homorú vonalú ékkel, három részre osztott pajzs jobboldali ezüst mezejében baljával buzogányt tartó, természetes szinű, balra fordult ágaskodó medve; a baloldali vörös mezőben aranymarkolatú görbe kardot tartó jobbra fordult arany oroszlán; az ék kék mezejében lebegő arany korona felett hatágú arany csillag. Sisakdísz: a koronából kinövő pajzsbeli oroszlán. Takaró: vörös-ezüst, kék-arany.
Hermann.
