A regölés.
A regölés.
A népköltészettel szoros összefüggésben van az ú. n. regölés: a somogyi nép egy részének az a szokása, hogy karácsony táján (néhol újévkor) nehány 12–14 éves, gyermek különös öltözetben (néhol csak kifordított bundában) lánczos bottal házról házra (néhol faluról falura) jár s engedélyt kér énekmondásra. Azután elmondanak egy hosszabb éneket, melynek refrénje: „Rege, rege, rejtő!” vagy „Rege, rege, raj!” E regölés – a mint Sebestyén kimutatta – az ősi idők énekmondóinak (regőseinek) fennmaradt emléke. Somogyban: Sándon, Miháldon, Nemesdéden, Inkén, Nemesviden, Böhönyén, Balatonberényben, Vörsön, Balatonszentgyörgyön talált Sebestyén ily regölő énekeket, de van több helyen is. Mutatóba álljon itt néhány kiszakított versszak az ilyen regős énekekből:
Nem vagyunk mi rablók! | Szt. Istvánt szolgáljuk. | Most érkeztünk ideg földrű, | Ideg mezejérű, | Had, regö, rejtő! | Azt is megadhatja | Az a nagy Úristen! | Adjon az Úristen | Ennek a gazdának | Négy szép ökröt, két kis bérest. | A kisebbik béresnek Arany ösztökenyelet, | A nagyobbik béresnek | Arany ostornyelet. | Hej regö, rejtő! | Azt is megadhatja | Az a nagy Úristen. | (Ezután még 4–5 versszak jókívánatokkal, azután jő némelyikben a fiatalok összeregölése): | Itt tudunk egy leányt, | Kinek neve (Julcsa), | Amott tudunk egy legényt, | Kinek neve (Pista), | Isten meg ne mentse, | Kebelébe rejtse, | Kert felé kerítse, | Utcza felől behajtsa, | Párna alá szorítsa, | Úgy siktassa, rékassa, | Mint a kocza malaczát, | De még annál is jobban, | Hej regő, rejtő stb. | (Az utolsó versszak rendesen az ajándékkérés.) | Hej regöm, regöm! | Padra ül a gazda, | Posztónadrág rajta, | Ezer forint a zsebébe. | Fele a gazdáé, | Fele a szegény regölőké. | Hej regöm, regöm! | Azt is megadhatja | Az a nagy Úristen.
Sajnos a modern kor áramlata a népköltészet eredeti sajátságait kezdi már eltüntetni. Ma már ritkábban terem a nóta s ha terem is, azt az újabb kultúrával kapcsolatos fogalmak, kifejezések kivetkőztetik eredetiségéből. Íme példa az ilyen nagyon is modern népdalokra:
A lapai telefonyfa, de magos! | Tetejibe a porczolán, de poros, | Reá vagyon tekerve ja kutya drót, | Le se jesik, mégis leadi a szót. (Kaposvár.) – Az uraság hírös masinája, | Ki van téve major hátuljába, | Ki van téve, sej kis angyalom, | Major hátuljába. | Elevátor csak a szómát horgya, | Béni bácsi kazaat igazíttya, | Béni bácsi, sej kis angyalom, | Kazaat igazíttya, stb., stb. (Zimány).
Végül még egy modern népballadát iktatok ide, hogy világosan lássuk, mennyire hanyatlott e műfajban is a nép alakító kedve. 1893-ban történt, hogy egy Somogyi nevű kereskedőt Kaposvár főutczáján éjnek idején megöltek és kiraboltak. Ezt az esetet a nép következő balladaszerű költeményben dolgozta fel:
Hallod pajtás, Kaposváron mi történt? | A Somogyit kapujába megölték, | Fehér Flóri hátrafogta két kezét, | A Vuncs Vincze beleszúrta a kését. | Somogyiné meghallotta a jajszót, | Kedves párom, jó Somogyi, mi bajod? | Egy gaz suhancz általszúrta szívemet, | Jaj tovább én nem élhetek veletek! | Somogyiné meggyujtotta a lámpát, | Vérpatakban látta ottan az urát, | Piros vére így folyt, mint egy kis patak, | Somogyiné árva szíve meghasad. | Somogyiné kéri a szolgálóját, | Eredj, Flóris, keltsd fel azt a négy árvát. | Édesapját hadd sirassa mind a négy... | Fehér Flóri, Fehér Flóri mért nem mégy? | A Somogyi nyugszik már a föld alatt, | Felesége négy árvával megmaradt. | Somogyiné siratja a halottat, | Megyeházán kötözik a rabokat.
