Közmondások.
Közmondások.
Míg a szólásmódok és beszélgetések a nép mindennapi életébe és eszejárásába engednek bennünket bepillantani, addig a közmondások a nép gondolkozásmódját tükkrözik vissza.
Legismertebbek és legelterjedtebbek a következők: Sorba megy, mint a jádi bíróság. – Kifogyott, mint a jádi pap az imádságból. – Jó, jó, de azért még 218sem juti. (Badacsonyban jártak juti emberek, a hol a borra mondták ezt s azóta rajtok maradt.) – Azt kapsz, a mit a marczali festő (t. i. semmit). – Ráfizetett, mint Csató a tihanyi vásárra. (Csató István, kapolyi vak koldus elment feleségével a tihanyi vásárra, a szántódi réven oda-vissza fizetett 56 fillért és a vásári koldulási kereset csak 34 fillér volt.) – Érik neki a szilva (bármibe kezd, minden sikerül neki). – Megy, mint a bogaras ökör a sűrűnek. (Szeles emberre mondják.) – Olyan vásár volt, mint a ki a helén kőt. (Néptelen, ritka, mint a gabona, a mit nem vetettek el, hanem csak a helyén kelt, a hová véletlenül kiszóródott.) – Inkább imádságos könyvének lenni, mint lovának. (Arra mondják, ki a lovát nagyon elcsigázza.) – Visszapusztítja, mint Márkus a hiszekegyet. (Az anyja igért neki két szem almát, ha elmondja a hiszekegyet. De mikor elmondta, nem kapta meg az almát, mert nem volt. Erre Márkus azt mondta, hogy visszapusztítja a hiszekegyet. Ezt a mondást a szerződés felbontásakor mondják.) – Bárcsak kaszálnának a pap rétjén. (Szárazság idején mondják). – Izzad, mint Jancsi az aludttejevésben. (Lusta emberre mondják.) – Átesett, mint barát a küszöbön. (Mikor valaki gyorsan átesik a dolgon, de nem úgy, mint kellene.)
