Városok a középkorban.
Városok a középkorban.
A tatárjárás előtti korszakban a vármegyei helységek közül csak Somogyvár volt megerősítve. A védőművek oltalma alatt itt találtak otthont azok a kézművesek, iparosok és a békés foglalkozást űző lakosok, a kiket a somogyvári apátság Francziaországból telepített ide. A tatárjárást megelőző időben a franczia telepesek alkották Somogyvár helység lakosságának legnagyobb részét. Az első települők már magukkal hozták a városi szervezetet és régi jog-szabályaikat, a melyekhez itt új kiváltságokat nyertek. A tatárjárás előtti okleveles adatok Somogyvárt már városnak mondják. 1210-ben említés van Szent Péter kápolnájáról, Somogyvár városában (in oppido Simygiensi) s egy 1224-ben kelt oklevél Somogyvárról mint civitasról emlékezik meg. Kiváltságait a tatárjárás utáni korszakban is megtartotta. 1410-ben kir. város volt. Ekkor várával együtt Marczali Miklós és Dénes nyerték adományul Zsigmond királytól. Egyes részeit azonban a Szent Egyedről nevezett itteni benedekrendű monostor bírta. 1474-ben a Marczali családdal kötött szerződéssel a Báthoriak örökösödési jogot szereztek a városra. A Marczaliak kihaltával a Báthoriak valóságban uraivá is váltak és 1495-ben adománylevelet is nyertek reá II. Ulászlótól. Az 1536. évi adóösszeírásból kitünik, hogy a város két részből állott: Somogyvár-hidasból és Somogyvár-alsópiaczból. Az utóbbi városrészben volt a vásártér is. A XV. században itt volt Somogy vármegye törvénykezési székhelye is.
Somogyváron kívül a középkorban még a következő városi jellegű helységeket találjuk a vármegye területén:
Atád. A segösdi uradalomhoz tartozott. 1382-ben Erzsébet királyné birtoka; ekkor a helységet polgárok és a királyné népei lakták. 1395-ben Kővágóőrsi György, a későbbi Németújvári Batthyány család őse, nyerte adományul. Fiainak hűtlensége következtében a koronára szállván, Zsigmond király 1403-ban Tapsonyi Anthimi Jánosnak adományozta. 1405-ben visszakerült a Batthyány család őseinek birtokába s az övék 1429-ben is. 1475-ben Mátyás király heti- és országos vásárok tartására ad jogot a városnak (Csánki D. i. m.).
Babócsa. 1369-ben még csak birtokként szerepel s ekkor a Babócsai családé. 1398-ban Marczali Dénes nyerte adományul Zsigmond királytól. Ettől az időtől a XV. század végéig a Marczaliaké volt. 1474-től a Marczaliak és a Báthoriak bírják. 1434-ben városi kiváltságokat élvezett s 1455-ben is városnak mondják.
Bélavár. A székesfehérvári káptalan birtoka volt. 1469-ben városnak nevezik az oklevelek. 1536-ban Török Bálinté.
Bonnya. Még a tatárjárást megelőző korszakból (1229) maradt róla okleveles adatunk. A székesfehérvári prépost birtoka. Csupán annyiban sorolhatjuk a városi kiváltságokkal bíró helységek közé, a mennyiben 1480-ban vásárait említik.
Csurgó. A hasonnevű vár sorsában osztozott. 1405-ben Zsigmond királytól olyan kiváltságokat nyert, mint a milyenekkel Segesd város bírt. Az 1471: XXX. t.-cz. vámját eltörölte.
Hedrehely. 1339-ben még csak birtok, melyet I. Károly királytól Henrik bán fia János mester fiai, Miklós, Péter és Henrik, a Tamásiak ősei, nyertek cserébe, más birtokokért. 1443-ban már városként fordul elő, s ekkor vámhely is volt. 1446-ban Hunyadi János kormányzó az egész uradalmat Emekei Miklósnak és Berekfalvi Zopa Péternek adta, majd 1448-ban Berekfalvi Zopa Péternek és rokonainak, a Berekfalviaknak, úgyszintén Endrődi Somogyi Imrének és Torvai Ugron Imrének. 1448-ban Tamási László özvegye is birtokos volt itt és 1497-ben a Szekcsői Herczeg családnak is voltak itt részei.
382Hetes. 1490-ben az itteni polgárokról és jobbágyokról van adatunk. Ekkor Corvin Jánosé volt. 1496-ban Enyingi Török Ambrusé.
Igal. Eredetileg Moys (Majs), Somogy vármegye főispánjának birtoka, a ki 1272–80 között a nyúlszigeti apáczáknak adományozta. 1448-ban már városi kiváltságokat élvezett. 1462-ben az itteni polgárokról emlékeznek meg az oklevelek, a mikor Mátyás királytól országos vásárok tartására nyert szabadalmat.
Kálmáncsehi (ma Kálmáncsa). Eredetileg Segösdhöz tartozó királynéi birtok volt. 1395-ben, midőn Zsigmond a magvaszakadt Prodaviczi Mikcs birtokaként Marczali Dénesnek adományozza, már városi kiváltságai voltak.
Kőröshegy. Eredetileg a veszprémi káptalan, a szentmártoni apátság és a székesfehérvári káptalan birtoka. 1382-ben már vásártere is volt. 1386-ban Mária királynő birtokai között szerepel. Midőn tíz évvel később Zsigmond, Fejérkő várával együtt, Marczali Miklósnak adományozta, a vásáron felül már egyéb városi kiváltságai is voltak. Az egész XV. századon át a Marczaliak, majd a Báthoriak birtoka. 1455 körül városi jellegét elveszítette, mert ekkor már csak birtokként szerepel.
Lábad. 1395-ben Marczali Dénes nyerte adományul, 1416-ban városi jellege volt. A XV. században a Marczaliak, majd 1474 óta a Marczali és a Báthori családok birtoka (Csánki D. i. m.).
Marczali. 1448-ban már város. A XV. században a Marczaliaké, 1474-től a Marczaliak és Báthoriak bírják s az utóbbiak voltak földesurai 1536-ban is. Egy 1494-ben kelt oklevél iskoláját is említi (Csánki D. i. m.).
Mesztegnyő. 1466-ban városi jelleggel szerepel, s ekkor vásárait is említik. 1408-ban a hűtlen Szerecseny Mihály birtokaként a Gordovai Fancs család nyerte adományul Zsigmond királytól s 1498-ban is még a Gordovai Fancs család volt a birtokosa (Csánki D. i. m.).
Nagyszakácsi. Eredetileg a királyi szakácsok faluja volt. 1466-ban már városi kiváltságokat élvez. A XV. században számos köznemes család lakta, mely családok legnagyobbrészt a királyi udvari szakácsok leszármazói voltak. A mai Nagyszakácsi mellett feküdt a középkorban Kölked, vagy mint az 1464–1498. évi oklevelekben előfordul: Szakácskölked falu. Itt szintén királyi szakácsok laktak, a kiket Mátyás király 1464. évi május hó 26-án kelt kiváltságlevelével a vármegyei bíróságok illetékessége alól felmentett (Hazai Oklt. 413.).
Pata. E helységről már 1283-ból van okleveles adatunk. 1360 táján a Patai Porcz családé. 1390-ben a Kaplaiak tartanak hozzá jogot. 1391-ben Alsáni Jánosé. 1435-ben már vásártere is volt. 1438-ban Marczali Imre és János nyerték adományul. 1448-ban már városi kiváltságokkal bírt. A Marczaliak 1453-ban, tartozékaival együtt, a Rozgonyiaknak zálogosították el. E város miatt 1464-ben a Rozgonyi család pereskedik Garai Jóbbal. 1494-ben II. Ulászló király Zsigmond pécsi püspöknek s testvérének, Csáktornyai Ernuszt János kir. lovászmesternek és Egerváry László kir. tárnokmesternek adományozta (Orsz. Lev. Dl. 20. 158.). Ekkoriban hozzátartoztak: Poklosi, Milován, Keresztút, Véged és Erdőallya.
Segösd (ma Alsósegesd). A hasonnevű ispánság (kerület) székhelye, mely a királynék udvartartásának ellátására rendelt uradalomként vált ki Somogy vármegyéből. Segösd az 1389–1396. években, úgyszintén 1400-ban, királyi város (oppidum regale). Zsigmond király előbb Mezőlaki Zámbó Miklósnak adta, majd 1404-ben Marczali Miklós volt erdélyi vajdának zálogosította el, 8020 forintért. 1417-ben örök adományul nyerték a Marczaliak, a kiknek földesúri hatósága alatt az 1427–1488. években is megtartotta városi jellegét. 1474-től a Báthoriak bírták, a kik 1495-ben adománylevelet nyertek reá s még 1536-ban is ők voltak az urai (Csánki D. i. m. II. 582.).
Szent-Péter. Ma puszta, Iharosberény szomszédságában. A Kanizsai család birtoka. Az első adatunk 1355-ből említi. 1410-ben már városi szabadalmakat élvezett. 1417-ben is így emlékeznek meg róla az oklevelek.
Szenyér. A hasonnevű vár alatt épült. 1331–1354-ben még csak községként fordul elő. 1482-ben városnak mondják. 1354-ben a Szenyéri családé, 1425–1482-ben a Tapsonyi Anthimiaké volt.
Sziget. A mai Szigetvár helyén eredetileg egy premontrei rendű monostor állott, melyet valószínűleg még IV. Béla király alapított. A monostor közelében, az Almás-folyó árterületében feküdt Lázársziget, melyen a nemes Szigeti család lakott. 1408-ban a helység részben e család, részben Szigeti Anthimus fia János birtoka. 1463-ban már város volt s ekkor, a hozzátartozó uradalommal együtt, 383Garai Jób kezére került. 1473-ban Anthimi János az Enyingi Török családnak zálogosította el. E családé maradt 1543-ig.
Túr. Már Szent László király 1082. évi megerősítő levelében előfordul. 1495-ben vásárairól szólnak az oklevelek. Földesurai korábban a veszprémi és a székesfehérvári káptalanok, később a Túri, a Szántai, a Kozma, a Szente, a Kakas, a Kis, a Szár stb. családok voltak.
Valkó. Somogytarnócza, Barcs és Babócsa vidékén feküdt. 1397-ben fordul elő először, de még birtokként; de 1467-ben már városnak mondják az oklevelek. Eredetileg a Szempczei vagy Szencsei család birtoka. 1460-ban Marczali István és fiai tartottak hozzá jogot, mindamellett nemsokára Keményfalvi Török Ambrusnak és Péternek engedték át. 1495-ben a Báthori család birtokai között sorolják fel (Csánki D. i. m.).
Zákány. 1227-ben Zacun alakban fordul elő. 1342-ben már városi jellege volt. Ez évben polgárait emlegeti egyik oklevelünk. 1378-ban civitas-, 1444–50-ben oppidum-ként fordul elő. 1379-ben I. Lajos király Zákányi Bodiszló fiának adományozta. Már ekkor megkülönböztették területén Alsó-Zákányt Felső-Zákánytól. 1380-ban mindkettőt Korbaviai Bodiszló nyerte a királytól. 1431-ben Zákányi László kezén találjuk. 1445–1446-ban Zákány egyik fele a Marczaliaké, a másik fele Zákányi László leányaié volt. Ezidőben mindkét helység városi kiváltságokkal bírt. A Zákányiakat illető rész 1450-ben zálogban Dombai Miklós kezébe jutván, a Dombaiak bírtak az egész középkoron át. A Marczaliaktól birtokolt másik városrész pedig 1458-ban a Szerdahelyi Imrefiak kezébe került, ugyancsak zálog czímén. 1474-ben a Báthoriak is részbirtokosok itt. 1495-ben az övék Zákány egy része. (Mindezeket l. Csánki D. II. 576–585.)
Az elősorolt városi jellegű helységeken kívül még a következőknek voltak vásárszabadalmaik: Ádánd 1356-ban hetivásáros hely volt (Csánki D. i. m. 585.).
Jut. 1356-ban és 1378-ban régóta fennálló hetivásárait említik; ezekről 1407-ből is vannak adataink (Csánki D. II. 615.). Pernesz vásárairól 1321-ben van adatunk (Gróf Zichy O. I. 196.). Vámszedőhelyek voltak: Déshida, Hidvég (ma Városhidvég), Kadarkút (1383), Keczel (ma puszta Kaposvár mellett), Kenéz, Omak, (Kaposvár vidékén), Rupol (ma Rapoly, Gálosfától nyugatra), Szemes (Balatonszemes), Szent-Trinitás (ma Szentháromság-puszta, Belezna mellett).
