Harczok a Henrikfiakkal.
Harczok a Henrikfiakkal.
III. Endre király az ország belbékéje érdekében kénytelenségből megbocsátott Henrik fia Miklósnak, a ki 1295-ben ismét Somogy vármegye főispánja volt; már a testvérét Ivánt azonban a magyar főpapok kiközösítették, mert III. Endrét nem akarta elismerni urának (Karácsonyi i. m. II. 152.).
1296-ban III. Endre király ismét hadat viselt a Henrikfiak ellen. A király serege Kőszegvárának elfoglalása után Somogyvár alá vonult, melyet Henrik fia Miklós a belzavarok alatt hódított el. III. Endre király csupán rövid ideig tartózkodott Somogyvár alatt. Okt. 6-án még Kőszeg alatt táborozik, kevéssel ezután veszi ostrom alá Somogyvárát, de nincs adatunk arra, hogy bevette volna (Karácsonyi J. H. 152.). Okt. 17-én III. Endrét már Szennán – Kaposvártól délnyugatra – találjuk, okt. 25-én pedig már Budán volt (Századok 1895. 138. – Fejér VI. 1. 202.): Mindamellett Somogyvár ostroma heves lehetett. Madách fia Pál, a Madács-család őse, a ki már Kőszegnél megsebesült, szintén résztvett Somogyvár ostromában. Ott volt Stepk fia Miklós, a ki kődobástól vált harczképtelenné. III. Endre király, midőn a Chermona helység adományára vonatkozó 1293. évi oklevelét Miklós részére 1300-ban megerősíti, kiemelte Somogyvár alatt tanosított vitézségét (Wenzel X. 369. – Fejér VI. 2. 263. III. 2. 458. - Sopron várm. Oklt, I. 61. 135.).
