II. Ulászló.
II. Ulászló.
Korothnai Jánosnak, a ki Mátyás király idejében két ízben a vármegye főispánja és nádori ítélőmester is volt, Sárd falu felerészét adományozta (Századok 1870. 16. l.). Derencsényi Imrét, a ki Szapolyai Orsolyát vette nőül, 1490-ben Somogy vármegye főispánjává nevezte ki. Ezenkívül személyes látogatásaival is megtisztelte híveit.
1495-ben, az országos pestis-ragály miatt, az egész évet részint utazással, részint vadászattal töltötte el és 1495 végén Bács városába érkezett, onnan 1496 jan. havában Valpóra s innen Babócsára jött, a hol a Báthoriak vendége volt Ulászló király, a ki Babócsáról Sümeg felé folytatta útját (Ráth Károly i. m. 260.).
Derencsényi Imre, a Mátyás király halálát követő időben, a szakadatlan török támadások ellen több ízben hadba vonult s 1493-ban török fogságba került, hol nemsokára elhunyt. Halála után a király Butykai Pétert, Mátyás király egyik kedvelt emberét, nevezte ki Somogy vármegye főispánjává. Butykai főispánsága alatt, főleg Somi Józsa temesi főispán s az alvidék kapitányának közbenjárására, II. Ulászló 1498 jan. 6-án czímert adományozott a vármegyének. Adománylevelében különösen hangsúlyozza, hogy ez adománynyal a vármegyét a Miksa hadainak 1490. évi betörése alkalmával tanusított hűségéért és áldozatkészségéért óhajtja kitüntetni.
Ezek az adományok azonban nem lohasztották le a vármegyei köznemesség elégületlenségét, úgy hogy az 1505. évi február havában tartott országgyűlésen kíméletlenül támadták a királyi udvart s az udvarhoz szító főurakat.
A király, a köznemesség kiengesztelésére, ezévi szeptember hó végére új országgyűlést hirdetett, a melyen a vármegyéből Korothnai István, Gordovai Fancsi János, Tóthi Lengyel László és Inakodi Kálmán János jelentek meg (Századok 1870. 17.).
II. Ulászló, kevéssel az országgyűlés megnyitása előtt, Báthori Györgyöt, Babócsa várának urát, nevezte ki a vármegye főispánjává, a ki az országgyűlésen, mint főlovászmester, szintén az udvari párthoz tartozott. Báthori György főispán, ha Tubero Lajos dalmát történetírónak hitelt adhatunk, már kora ifjúságában nem mindennapi tehetséget árult el. Báthori István, a kenyérmezei hős, állítólag neki szánta, Mátyás király halála után, a magyar koronát. Az udvar keresve sem találhatott nálánál alkalmasabb embert a somogyi főispánságra, mert abból a családból származott, mely a nagyratörő Szapolyaiakat halálosan gyűlölte s így neki a Szapolyai Jánoshoz szító vármegyei nemességet leginkább sakkban tarthatta.
