Károly főispánjai.
Károly főispánjai.
A Németujváriak hatalmának megtörése után, Károly király leginkább más vármegyéből származó erélyes urakat nevezett ki somogyi főispánokká. 1320 jan. 20-án már Zsámboki Miklós volt a főispán, a ki még 1324 jan. 12-én is a vármegye élén állott; az utána következő Gilétfi Miklós somogyi hivataloskodásáról csupán egy év nélküli oklevél emlékezik meg (Zichy Okmt. I. 249.), a melyben Bogár Istvánt a János mester és János fia: Imre szolgájától elvett két ökör visszaadására utasította. Gilétfi Miklós ekkor még pályája kezdetén volt, mindamellett csak 402rövid ideig, 1324 jan. 12-ike után és 1325 ápr. 15-ike előtt, állott a vármegye élén. Később magas méltóságokat töltött be s 1342–1356-ban, Nagy Lajos király uralkodása alatt, nádor is volt. Gilétfi után a Gut-Keled-nembeli Miklós szlavóniai bán, a Felsőlendvai család őse, két ízben viselte a főispánságot, majd az Ákos-nembeli Misk bán és az Anjouk egyik legrégibb híve, Drugeth János, Fülöp nádor testvére, a ki még az 1292–1312. években Nápolyban tartózkodott, a rozgonyi csata után, 1313-ban, azonban Magyarországba jött és annyira megnyerte Károly király kegyét, hogy testvére halála után, 1328-ban, nádor s három éven át volt Somogy vármegye főispánja is (Századok 1881. 210.).
