Kegyurak.
Kegyurak.
Saját világításban állítja elénk a magyar kereszténység első századainak ügyét az első vagy legalább legrégibb ismert nagybirtokos kegyurainak számbavétele is.
Volt idő, midőn Szabolcsban legnagyobb birtokos a szabolcsi földvár volt. A nagy birtok-testből legutoljára Timár, Nagyfalu, Gáva, Vencsellő, Ekölcs, Halász és Harang szakadtak ki. A szabolcsi vár nagy birtokterülete fölött a patronátusi jogokat királyaink gyakorolták, a mi kedvező hatással volt a kereszténységnek e területen való elterjedésére és megszilárdulására.
A vár után legrégibb birtokosnak és leghathatósabb kegyurnak az egri egyház látszik. Irásba 1261-ben vétetett, de hagyományaink szerint még magától Szent-Istvántól kapta az egri püspökség (1009. év) Oszlárt, Tymárt, Bagzeget a Hortobágy víze mellett a hozzátartozó halastavakkal, Pog-egyháza falut, közel a Hortobágy vizéhez, hasonlóképen halastavakkal.
A szászdi apátság alapító levelének világításában a következő szabolcsmegyei helyekre nyerünk adatokat: Basahalom (ma Bashalom), a Hortobágyon Horth, Dada (az írásban Ceda), Vense, mely nem egy Vencsellővel, de tájékán keresendő; Dombrád és Szekeres (Foltin János szerint Ekeres Dombrád mellett), Pród, Zsurk, Levelek.
Czímeres nemzetségeink közül a következők érdemesűltebbek, mint egyháztartó nagybirtokosok: a Baksa-nemzetségnek Eszényi, Csapi, Gálszécsi ágazata. A Bogát-Radvány-nemzetség: a Monokiak, Bogátiak, Rakócziak. A Guth-keled-nembeliek: Dobiak, Dorogiak, Darócziak, Kisvárdaiak, Zelemériek, Szokolyiak, Anarcsiak, Báthoriak, Guthiak, Balkányiak, Bánkiak. – Azután a Huntpázmán-nembeliek, a Jákó-nemzetség, a Káta-nembeliek, a Szartivánvecse-nembeliek, a Pécz-nemzetségbeliek, Ibrányiak, a Balog-semjén-nembeliek, a Szente-Mágócs-nemzetség, a Tolcsva-nembeliek. Ezek a kiválóbb családok, melyek Szabolcs területén egyházakat emeltek, papokat tartottak, a szentélyben űléssel bírtak és ha helybeliek voltak, ott temetkeztek.
A köznemeseket versenygésben látjuk egymással. Az egyik egyházat, a másik kápolnát állíttat, a harmadik papja számára újabb jövedelmi forrást nyit. A határleírásoknál gyakori a paprét-nek, paptavá-nak stb. emlegetése. Alig van oly falu, hol egyházra vagy kápolnára vagy mindkettőre ne bukkannánk.
A főnemességet a szerzetes-rendek pártolása jellemzi.
A kegyúri jog nagy tisztesség. Birtok-osztozkodásnál közösnek marad ugyan, de az egyháztól távolabb esett fél rendesen kápolnát állíttat.
