Kőegyházak.
Kőegyházak.
Egyházaink fából vagy kőből építvék. Meglepő Szabolcsban a kőből épült egyházak nagy száma. Fa-alkotmány volt: a gemzsei Szent-Bertalan-kápolna (1374), a keék-i Krisztus testéről nevezett egyház (1333). Kőegyházakul említtetnek megyénkben: az oros-i (1483), a napkor-i (1483), a nagy-kállai (1483), kis-kállai (1483), a biri (1483), a löki; a tisza-eszlári (1483), simai, laskodi, székelyi (1485), megyeri (vas) (1483), bagosi (1483), thassi (1499). Hanem minden adatot, mely kőegyházról szól, alig lehet betű szerint való értelemben venni. Azok nagyobb része tégla-építésű lehetett. Erre mutat a Fejéregyházával ellentétes Hímesegyház (Balmazujváros). A középkori építés külsőleg vakolást nem használván, virító kinézést nem adhatott egyházának másban, mint a színes téglák alkalmazása által.
És ilyenekre épen Szabolcsban bukkant Ipolyi több helyen. Nyíregyházán, hol az 331ev. reformátusok akkor még fönnállott egyháza zöld, sárga és fekete szemű színes téglákból épült volt. Oros-on, a hol a református templom támaszfalainak egyes helyein, hol a vakolat elvált, tüntek ki a színes, különösen a sárga és zöld téglák. Karászon a lebontott régi egyház törmeléke közt talált különböző szinü, sőt fénymázas téglákat is.
