Vallási küzdelmek.

Full text search

362Vallási küzdelmek.
Elküldte tehát Szaplonczayt Nyíregyházára, a ki tapintatosan járt el e kényes kérdésben. – A lutheránus papot magához hivatva, feltárta előtte a helyzet tarthatatlan voltát, felszólította, hogy rejtőzzék el, míg a körülmények kívánják, s a kis templomot bontsák le hívei. – Csakugyan Wandlik Márton elhagyta gyülekezetét és egy ideig Debreczenben tartózkodott, hol a földesur kegyelméből tartotta fenn magát, onnan buzdítván kitartásra és türelemre híveit. A templomot csak ugyan a nyert felvilágosítás következtében egy éjjel lebontották, a harangot, melyet Zajácz József kezdeményezésére azon pénzből vásároltak 312 frton, a mit a települők Szarvason fogságba vetett társaik kiváltására raktak össze s ezek azt az egyház részére visszajánlották, Sulyon Ádám kamarájában a földbe ásva s pelyvával beszórva rejtették el. A megye küldöttsége a helyszinén megjelent, de imaházat nem talált.
A lakosok nehezen viselték templomuk lerombolását s nélkülözték papjukat. Ő felségéhez folyamodtak bajaik orvoslásáért. A Szaplonczay által szerkesztett folyamodványban ki van mutatva az, hogy úgy a vármegyének, mint a kincstárnak, egyiránt szüksége van ez új telepre. Mindennek daczára a királyné – az egri püspök felvilágosítása után – ugyanez évi decz. 30-án kelt leiratában szigorúan megparancsolja a főispánnak minden fennálló rendelet végrehajtását, a mi be is következett.
A földesúr most azon törekedett, hogy legalább a magán-vallásgyakorlat tartására szerezzen engedélyt a község részére. Személyesen folyamodik a felséghez pártfogoltjai érdekében, hivatkozván őseinek a vallás körül szerzett érdemeire s a közjó érdekében kéri a 400-ra menő lutheránus család részére puszta kegyelemből a magán-vallásgyakorlat megengedését; de ez irányban tett lépése sikertelen maradt.
Barkóczy egri püspök, látva azt, hogy terve nem sikerül, egy kath. papnak Nyíregyházán való elhelyezését követeli. A gróf váltig ellene szegül és igyekszik felvilágositani rokonát ennek lehetetlensége felől; de a püspök papot küld, ki azonnal lefoglalja az orosz paplakot a maga részére, a grófhoz pedig szemrehányó levelet intéz telepítéseért.
A gróf ismét felvilágosítani igyekszik a települőket a kath. papnak tervbe vett behelyezése felől, s maga elé hivatja a község eleit; ezek könyek között, meghatva kérik a grófot, hogy legalább tanítójuk megmaradását engedje meg, mi annyira meghatotta őt, hogy most már bátran szembeszáll az egri püspökkel, sőt tovább megy, ujból vigasztalásért könyörög a felségnél a kétségbeesett nép számára; de sorsuk még ez évben nem enyhül.
A gróf erélyes fellépése folytán az egri püspök engedékenyebb lesz s beleegyezik abba, hogy a lutheránus pap évenként háromszor meglátogathatja híveit, s közöttük mindannyiszor 3–3 napot időzhet, és kántor is tarthatnak, de viszont ez engedmények árában a püspök újra követeli, hogy a plébános 1755. őszén behelyeztessék. Károlyi a plébános behelyezésének elhalasztását kivánja mindaddig, míg a lakosok házaikat felépítik, szőlőtelepeiket beültetik s kedélyük lecsillapul. Végre a következő év február 27-én létrejön közöttük olyan értelemben az egyesség, hogy a lutheránusok választhatnak maguknak rendes tanitót, aki előimádkozó is lehet, de egyéb papi teendőket nem végezhet; lelkész csak háromszor jöhet évenként hozzájuk; a plébános már ez év aug. 20-án foglalja el hivatalát (hive alig egy-kettő); a kálvinisták imaháza a r. katholikusok számára visszavétetik, s a földesúr szoros kötelességének tartsa, hogy kath. települőket keressen Nyíregyházára.
Míg az egri püspök a vallás kérdése és a kath. pap behelyezése felett inkább magántárgyalást folytat a földesúrral, azalatt nem szünetel egyrészről a környékbeli kath. papság – különösen az orosi plébános – azon czél elérésében fáradozni, hogy az új község lakóit vallás tekintetében a maga egyházához csatolja és a stólát azoktól felszedhesse; de sikertelenül. Az evangelikusok inkább a helybeli ref. testvéregyház papjának szolgálatát veszik igénybe minden alkalommal, mintsem az orosi paphoz forduljanak; másrészről Barkóczy vádoló levelet intéz a megye hatóságához, melyben sürgeti, hogy a luth. híveket tiltsa el a ref. pap szolgálatának igénybevételétől a Károly-féle 1731-iki rezoluczió értelmében. Azonban Károlyi Ferencz gróf nem nyugodott addig, míg a bécsi udvarnál legalább annyit ki nem eszközölt, hogy szegény telepítvényesi naponként való könyörgés czéljából összegyülhettek és sátoros ünnepeikre a lelkészt is meghívhatták gyülekezetükbe lelki szükségleteik kielégítése végett. A közelgő húsvéti ünnepek alkalmából maga a gróf hívta meg Wandlik lelkészt Debreczenből a községbe s őt kellő utasítással ellátván, megengedte, hogy az uraság csűrében tartson istentiszteletet, s a húsvéti ünnepen négy napon át áhítatoskodott a vallásához rajongással ragaszkodó nyíregyházi evang. gyülekezet. – Hogy a gróf a végtelen vallási zaklatásnak véget vessen, a mennyire a szűkkeblű hazai törvények és rendeletek azt megengedték, egyenesen Rómába intézett felterjesztést a kuriához. – A római kuria legkiválóbb tudósok elé tette ez ügyet s ezek Károlyinak adtak igazat, főleg azon indokból, hogy jövőben remélhető, miszerint a települő nép csakugyan a kath. egyház kebelébe visszatér.
Midőn a lakosok Wandlik helyére új lelkészül Beck Márton választották s a templomul használt urasági csűrt kijavítani s valamivel megtoldani akarták, ismét egész hévvel tört ki ellenük a r. kath. klerus részérél a békétlenkedés s nyugalmuk egy pár évre megzavartatott, pedig a három évig tartó béke alatt már tanítójuk és papjuk fizetésének rendezéséről is gondoskodtak, elhatározván, hogy ezentúl a tanitó nem a község pénztárából, hanem a saját egyházától kapja a fizetését.
A kerület r. kath. papsága nyomban tiltakozik az új pap választása, s a templomul használt csűr megnagyobbítása ellen s különösen a kállói plébános értesíti az egri püspököt a történtek felől. – Eszterházy Károly gr. egri püspök, az új települők iránt rokonszenvet 363épen nem tanúsító Károlyi Antalhoz fordult legelőbb, kérve őt, hogy az új lelkészt békés úton távolítsa el a községből. A vallási dolgokkal keveset törődő katona-földesúr ez ügy elintézését egészen az egri püspökre bízta, ki a helytartó-tanácshoz fordult s ez viszont a megyét utasította, hogy a lelkészt a vallási szolgálattól tiltsa el. – A vármegye újra fényesen igazolja legjobb indulatát a lakosok iránt; halogatta a szigorú rendelet végrehajtását, sőt az 1767-ik jul. 8-án N.-Kállóban tartott gyűléséből folyamodást intéz az üldözöttek érdekében az ország nádorához; kimutatja, hogy e nép felette munkás, vallásos, becsületes s helyéről való eltávolítása csupán a közügy kárával történhetik; hogy az evang. létszám a négyezeret meghaladja, míg a r. kath. hitet csupán hat gazda vallja. De a r. kath. papság befolyása alatt álló helytartótanács megújítja rendeletét a nyíregyháziak ellen, mire ők Mária Teréziához és II-ik Józsefhez nyújtják be felségfolyamodásukat a megye útján, de eredménytelenül. A királyné nevében ismét a helytartótanács válaszol, még szigorúbb rendeletben tiltja el az új lutheránus papot minden funkczió teljesítésétől, kimondja, hogy a lutheránusok a r. kat. pap joghatósága alá tartoznak s követeli a r. kath. papi állás haladéktalan szervezését. – Csakugyan még ez évi október 30-án Dolhay nevű kath. plébános bevonul Nyíregyházára, megkezdi működését és egy év múlva hivatalába installáltatik.
A vallásáért rajongó 4000 ember Szlavoniába készül kivándorolni; még egy utolsó kisérletre határozza el magát távozása előtt, „a gróf lábai elé borulva” esedezik szabad vallásgyakorlatának megnyerhetéseért, ehhez köti megmaradását. A gróf ridegen, röviden válaszol, hivatkozik a törvényre. Újra a Felséghez folyamodnak kegyelemért, s annyit nyernek meg ezúttal, hogy a saját lelkészük szolgálatát igénybe vehetik, ha a kath. papnak is minden alkalommal megfizetik a stólát. E lesújtó határozatban is vigaszt találnak a hívek, csakhogy valahára a saját lelkészül szolgálatával élhetnek és Tapolcsányit azonnal meghívják az erővel kimozdított Beck helyére lelkészül s hivatalába beiktatják.
A vizsgálat újra megindul ellenük, mivel a királyi leiratból egy lelkész beállítására nyert szabadságot magyaráztak ki, holott csak az ő szolgálatának feltételes igénybevételére nyertek engedélyt; Tapolcsányi a lelkészi teendőktől eltiltatik és 1771. márcz. 25-én vett rendelettel a község elhagyására hívatik fel. – Személyesen fárad igaz ügyének rendezésében, de végre is helyét elhagyni kényszerül s csak „rector” név alatt maradhat meg hívei körében, azok nagy megnyugtatására, mígnem II. József „türelmi parancsa” véget vet a szomorú zaklatásoknak.

A nyíregyházi ág. ev. templom.
Hunyadi L. felvétele.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi