Az 1848–49-iki forradalom után szomoru idők következtek a protestáns egyházakra is. Mint az ország, azonképen a reform. egyház is ostromállapotba helyeztetett. Gyűléseket tartani nem volt szabad 1851–1854-ig. Espereseket nem választottak; hanem kinevezett, megbízott elnökök (a felsőszabolcsi egyházmegyében Keresztúri János fogadta el a kinevezést szuperintendensi kézből) vezették az egyházmegye ügyeit. Gróf Dégenfeld Imre a negyvenes években megválasztott segédgondnok mindaddig vonakodott az egyházmegye kormányzatában résztvenni, míg a gyűlések tartása (1854.) meg nem engedtetett.
359Az ekként, habár cs. kir. biztosok jelenlétében, megengedett protestáns egyházmegyei gyűlések voltak azon találkozási helyek, a hol a vezéremberek összejöttek.
Az 1859. évi szept. 1-én kiadott „pátens” vagy nyiltparancs ellen a felső-szabolcsi egyházmegye Nagy-Kállón és Nyíregyházán tartott gyűléseiben, a tiszántúli egyházkerület pedig 1860. január 11-én Debreczenben, az úgynevezett „Nagy templomban” tartott országos hírű gyűlésében foglalt állást.
Elkövetkezett azután az 1867-dik év, az alkotmány visszaállítása, az országgyűlések tartása s új törvények hozatala, a melyek a törvényes rendet minden irányban helyreállították és a vallási békét és autonómiát biztosították.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.