Esküminta.
Esküminta.
Az iskola jellegére jellemző, tájékoztató az esküminta, melyet a deák-ifju az iskolába való felvételekor tenni tartozott: „Én N. N. minekutána a nagykállai Helvetica Confession levő oskolának Deáki közé bevétettem Tiszteletes Praedicator, a Humanissimus Rector és az eklesia engedelméből, – esküszöm az élő istenre, a ki atya, fiu, szentlélek teljes szentháromság, egy örökké való Isten, hogy az itt való Deákságnak tisztit hűséggel és jólelki ismerettel véghez viszem. Az időt nem heveréssel, nem játékkal töltöm, hanem szorgalmasan tanulok. A gyermekeket, kik kezemhez adatnak, szorgalmatosan tanítom, a gyermekek leczkéjét ott nem hagyogatom a magam 196dolgaiért. A fenyítékben az illendő módot megtartom. A mely héten remanens leszek, azon a héten mind a két templom alatt a classisban leszek a gyermekek között. Az oskolába a legényeket nem szoktatom, azokkal, midőn tanulnom kellene, az időt nem töltöm. Ezen oskolában semmi zenebonát nem indítok, másokat is arra nem ösztönzök, vagy másokkal az effélékben meg nem edgyezek; sőt inkább, ha másokban ezeket megtapasztalom is, a H. Rectornak bemondom. A kiknek engedelméből deáknak bevétettem, azokat tisztelem, becsülöm; mind szemökben, mint hátok mögött, azoknak szavokat fogadom, azoknak nyakasan és illetlenül nem felelgetek, azoknak engedelme nélkül a Deákságot el nem hagyom, időm eltöltése előtt, míg a Collegiumra el nem készülhetek. Ha pedig erkölcstelenség miatt félbe találnám hagyni, semmi promotiót nem veszek, semmi commendátiót nem nyerek. A H. Rector engedelme nélkül magam dolgára az oskolából ki nem megyek. A mely oskolai törvények alá subscribálok, azokat teljes tehetségem szerint megtartom. Mindezekre magamat ajánlom és igérem. Isten engem úgy segéljen. Ámen.”
Helyesen jegyzi meg Görömbei Péter nagykállói ev. ref. lelkész és a felső-szabolcsi egyházmegye érdemes esperese, kinek a „Nagykállói egyház történelme” czímü művéből idézzük ez adatokat, hogy az esküminta egész történetet foglal magában; mutatja az az iskolának berendezését, a tanításmódot, mely az iskola megalapításától kezdve 1850-ig ugyanaz maradt; lekötelezi az eskü a deákokat, hogy azok addig maradjanak Kállóban, míg a collégiumra el nem készülnek. „Mert történt, hogy mihelyt felczifrázták magokat, azonnal ki házasságról, ki patvariáról gondoskodott”, – az eskü kötelező ereje ellenben biztosította az egyházat, hogy deákok maradnak s lesz elég számu deák, kik az alsóbb osztálybeli tanulókat tanítják.
