Szögyény.
Szögyény.
Szögyény czímer.
Szögyény (Magyar-Szögyéni). Ősi fészke az esztergomvármegyei Magyar- és Német-Szögyény helységek voltak. Sz. Máté a XVI. század végén Esztergom várának kapitánya. Idővel elterjedt Nyitra, Gömör, Zemplén és Szabolcs vármegyékbe. A zemplén-szabolcsi ág még 1466-ban I. Mátyás királytól nyert adományt. Ferencz († 1705) fiaitól származik a család jelenleg virágzó ága; II. Ferencz († 1758) pozsonyi kanonok. János Máté (sz. 1702–1757) helytartó tanácsos. Fia Imre (1756–1806) alispán; fia Zsigmond (sz. 1775–† 1826) pályáját, mint a szabolcsi nemes sereg hadnagya kezdte meg, később főispán és kanczellár lett. Fia I. László (sz. 1806 † 1893) az aranygyapjas rend vitéze, országbíró stb., fia II. László, (sz. 1840) berlini nagykövet, 1862-ben kelt királyi engedélylyel I. László családja, a szolgaegyházi Marich család nevét és czímerét a Sz. névvel s czímerrel egyesítette. Imre alispán testvére volt Lőrincz, (sz. 1731 † 1805.) őrnagy; József, törvényszéki elnök, II. József korában, fiai Lőrincz kamarai tanácsos, († 1855); Ferencz zempléni alispán, (sz. 1764 † 1852.), fiai: János pénzügyi tanácsos († 1858.); Imre alispán (1844–48.) Ferencz és Emil 1848/49-ben honvédhadnagyok. A család Ajak, Kis-Várda, Eszeny, Döge községekben bírt földesúri joggal. Czímer: négyelt pajzs, 1 és 4 kékben, fészkében ülő, fiait vérével tápláló gödény, 2 és 3 veresben, zöld alapon, görbe kardot tartó, két farkú arany-oroszlán. Sisakdísz: jobb lábával követ tartó daru.
