Étkezés.
Étkezés.
A gazdálkodás mellett egészen háttérbe szorul az étkezés. Étkezése – s ebben teljesen elüt az alföld más népétől, a minek oka magasabb fokú takarékossági ösztöne – a lehető legegyszerűbb, sőt – konyhanyelven szólva, a legsoványabb. Reggelije – mert a szalonnát sajnálja a gazdasszony – rendesen pörkölt vagy tejbe főtt tészta vagy kása, vagy u. n. savanyú leves. Ebédje többnyire vastagétel, még pedig kása, burgonya, tengeri liszt-tészta (az ú. n. „buchti”) és csak szerdán–szombaton galuska. Ugyanez ismétlődik, némi változással, este is. Húst ritkán, többnyire csak vasárnap esznek; kedvencz húsnemüjök a füstölt sertés babbal, amit a jobbmóduak hetenként kétszer is esznek.
Étkezés dolgában annyira nagy a takarékossági hajlamuk, hogy télen igen sok család napjában csak kétszer eszik; reggel 8 órakor burgonyát sütnek, megsütnek egy vékára valót, ezt körülülik, mindenki eszik belőle, a mennyit bír, aztán délutáni 3 óráig nincs több fogás, a mikor is egy egyszerű vastagétellel fejezik be az aznapi étkezést. Általában legfőbb táplálékaik sorrendje: a burgonya, tej, liszt, gyümölcs és csak azután jő a szalonna és hús.
