Mulatságok. Lakodalom.
Mulatságok. Lakodalom.
Mulatságaira aránylag keveset költ népünk, a melynek különben is főjellemvonása a takarékosság, munkásság, komolyság. A más vidékeken szokásos népies mulatságok nyomaival ugyan itt is találkozunk, fonó, tengeri-törés („hántóka”), szüret, Betlehemjárás, népies bálok, a tanyai vagy városi mulatóhelyeken, itt is találhatók; – ám az a széles jókedv, az a daloló mulatozás, hangos hejehuja, ami akár a tulajdonképeni Alföld, akár a Felföld népénél tapasztalható, Nyíregyháza népénél ritkán fordul elő. Még leggyakoribb és legelevenebb mulatsága a lakodalom, amelyet megelőz a menyasszony-búcsuztatás, a mikor felpántlikázott, felbokrétázott, kardos vőfélyek s a násznép öregebbje összegyűlnek a lakodalmas-házban 182s kiveszik a részüket a lakodalom gyönyörűségeiből. Magára az esküvőre nagy élénkség közt vonúlnak. Ilyenkor a gazda már abban is kitesz magáért, hogy 4–5 lovat fog szekerébe s úgy viszi a násznépet az Úr templomába. Esküvő után hangos szóval vonulnak azután végig az utczán, a násznép megoszlik a vőlegény és menyasszony házában, majd felváltja egymást, czigányzene szól itt is, ott is; – a fiatalság pedig ropja a tánczot, magyarosan, daliásan, kopogósan lejtve a csárdást s itt-ott hódolva már a körtánczok szokásának is. Módosabbaknál a bor, szegényebbeknél szódaviz járja, pálinka persze kerül itt is, ott is. Szegényebbeknél még ma is járja az u. n. „menyasszony-táncz”, a mi abból áll, hogy a menyasszony sorba tánczra hívja vendégeit, egyet-kettőt perdűl-fordúl velök, azután elővesz egy tányért s így gyüjti fel a menyasszony-ajándékot, a mely néha 40–50 frtra is rúg; ezen azután az új párocska egy kis üszőborjut vásáról s ezzel kezdi meg a gazdálkodást. – Egyik helyi specziálitás a bokortanyák térségein vasárnap vagy ünnepnap délutánján tilinkószó mellett szokásos „buksza” (vagy lármás, hangos táncz) is, amely – mint neve is elárulja – már nem a csendes mulatozások közé tartozik.
* * *
