Br. Feilitzsch Berthold főispán.
Br. Feilitzsch Berthold főispán.
Báró Feilitzsch Berthold cs. és kir. kamarás, született 1867. jul. 15-én Török-Kanizsán. Középiskoláit s a jogakadémiát Pozsonyban elvégezvén, 1889-ben mint közigazgatási gyakornok Torontál vármegye szolgálatába lépett. 1889-ben aljegyzővé választatott. Ettől kezdve gyorsan haladt előre. 1892-ben II. aljegyző, 1893-ban I. aljegyző, 1895-ben főjegyző lett, 1897. év április havában Szabolcs vármegye főispánjává neveztetett ki.
A millenniumi ünnepségek, azok az alkotások, a melyeket Szabolcs vármegye a magyar nemzeti állam ezeréves fennállása emlékének szentelt, az ő főispánsága alatt valósúltak meg. Történelmi jelentőségű helyeinknek emlék-oszlopokkal való megjelölése, a Bessenyey-szobornak felállítása és leleplezése, a nyíregyházi „Erzsébet” közkórház felépítése és megnyitása, a vármegyei régiségi múzeum fölavatása az ő jegyében valósúltak meg. A vármegye közlekedési viszonyainak rendezése, az 1898-ban csaknem lángot vetett agrár-szoczializmusnak megfékezése és az azt előidéző viszonyoknak enyhítése és szanálása a báró Feilitzsch Berthold főispánságának nagy eredményei.
És ami Szabolcs vármegye régi birtokos osztályából a nagy pusztulás után még helyén maradt, és akik az elpusztultak helyébe jutottak: a mai Szabolcs vármegye – a konszolidált viszonyok, a megbízható, becsületes közigazgatás, a biztosított közlekedési érdekek, az ezekkel megnyílt és folyton gyarapodó forgalom nyújtotta előnyök élvezetében – még nehezebb viszonyok között is – megnyugvással várhatják a jobb jövőt.
***
