A szabolcsi földvár.
A szabolcsi földvár.
A földváraink közül legnagyobb és legfontosabb Szabolcs vezér földvára. Egyenes vonalban Tokajtól északkelet felé 8.5, Bodrog-Keresztúrtól kelet felé 9.8, a Tiszának jelenlegi balpartjától pedig négy tized kilométer távolságban fekszik és felséges kilátás van ormairól a nektárt termő Hegyaljára, az arany-kalászos alföldi síkságra és a hullámos ákácz-kertre, a Nyír-re.
A vár alakja háromszögü. A leghosszabb keleti sáncz 349 m., az északnyugati 303 m., a délnyugati 227 méter hosszú. A háromszögnek leghegyesebb csúcsa északnak irányul. A déli kevésbé hegyes csúcs néhány méter szélességben nyitva hagyatott és főbejáróúl szolgált. A nyugati összeszögellés csaknem derékszöget alkot és legtompább. Bejárat van még a délnyugati oldal közepe táján, az északnyugati sáncz északi végétől mintegy 60 méter távolságban és egy nagyobb horpadás a keleti sáncz északi és középső harmadának határán. A vár sánczaival együtt mintegy 33176 méter területen fekszik. A sánczok magassága 20–30 méter között ingadozik. A vár belterülete, mely jelenleg a különböző felekezeteknek temetőül szolgál, a keleti sáncz felé lejtősen emelkedik, egyéb helyeken a sánczok meredekek, valamint a vár összes külső oldalai is. A nyugati összeszögelléstől befelé mintegy 20 méternyire egy tíz lépés széles, mintegy 2 méter mély kerek horpadás van, melyet kút nyomának tartanak.
A sáncz legmagasabb pontja a déli főbejárattól jobbra eső leghoszszabb oldalnak a déli végétől mintegy 40 méter távolságban van északnak. Északról, de leginkább nyugatról morotva köríti.
Régente ez képezte a Tisza medrét, mely most kissé észak felé van eltolódva; úgy látszik azonban, hogy hajdan az egész várat víz körítette és a Tisza szigetje volt. Jelenleg keletről, délről és nyugatról a község beltelkei veszik körül a várat.
Béla király névtelen jegyzője a vár építését Zabolch vezérnek tulajdonítja, ezt írván róla: „Communi consilio sociorum suorum fossatam magnam fecit, et aedificavit castrum fortissimum ex terra, quod nunc castrum Zobolchu nuncupatur”. Magyarul: „Társaival tanácskozván, nagy árkolást végzett és igen erős várat épített földből, melyet most Zobolchu várának neveznek”.
1895. őszén a kereskedelmi miniszter dr. Szendrey János útján, Bartalos Gyulát és e sorok íróját bízta meg Szabolcs várának átkutatásával.
A várban öt helyen ásattunk. A déli főbejáratnak nyugati-, a nyugatinak 395déli-, az északinak nyugati oldalát, – a keleti sáncz külső oldalát mintegy 8 méter szélességben, a déli főbejárattól körülbelől húsz méter távolságban. Ezeken kívül a vár belterületén az északi csúcstól délfelől 30–40 lépésnyi távolságban árkokat húztunk. Itt egy kis bronz csörgőpityke került napfényre, a milyeneket sok népvándorláskori, de honfoglaláskori leletek közt is találni. Ez alkalommal más emberi készítmény nem találtatott. Durva cserépedény-töredékeken kívül más alkalommal került még egy félhold alakú, füles, nyéllel ellátott, habkőből készült 38 milliméter széels csüngő dísztárgy; egy római ízlésű vas-sarló; egy XV–XVI. századbeli sarkantyú és egy hengerded, 1 mm. átmérőjű bronzhúzalból készült, kettétört fülbevaló karika.
A sánczokban, mindenütt sűrűn elhelyezve, elkorhadt tölgyfákat találtunk és világosan fel volt ismerhető, hogy azok nem voltak megfaragva, hanem a tőből kivágott élő fákat galyastól helyezték el a sáncz emelése alkalmával, még pedig három irányban, t. i. fennállóan, hosszában, koszorúként és keresztben a sáncz hosszával, nyilván azon czélból, hogy a laza föld szét ne omoljon, hanem meredek sánczot alkosson, a mit el is értek. A földtömegben itt-ott, minden rend nélkül, egymástól különböző irányban, egy vagy több méter távolságban, ökölnyi – szakasztói-kosárnyi – alaktalan rhyolith-köveket találtunk, mely a trachytnak válfaja és a nép által darázskőnek neveztetik, és a melyet jelenleg is a Szabolcs várától egyenes irányban a 11.2 kilométer távolságra eső bodrog-keresztúri határban bányásznak és mint kitünő építési anyagot most is széltére használnak.
Nyilvánvaló, hogy ezek a sánczban sporadice előforduló kövek a várnak organikus részét nem tehették és csupán annyi szolgálatot tettek, mint ugyanolyan tömeg föld. – A várat eredetileg építő ismeretlen nép, a vár körül szétszórva ott találta már ezeket a köveket és a földdel együtt a sánczra hordotta.
Úgy látszik, hogy a várépítőket már egy másik kulturnép előzte meg. A vársánczoknak felső része 1–1 1/2 méter magasságban későbbi nagy munka, mert e rétegben sem fa, sem darázskő nincs. Ez a rész jóval magasabb volt, mint most, mert a sánczok körül árok nincs. A sáncz koronájának nagy részét az eső lemosta és a várat körítő árkot betöltötte, a sáncz magasságának rovására.
Ha tehát ezek szerint a várat alapjából nem Szabolcs vezér emelte is, de azt elfoglalva, őseink hadi czéljaira óriási munkával hatalmasan megerősítette, alaposnak látszik a föltevés, hogy Szabolcs vára legalább is Szent László királyunk idejéig nagyobb jelentőségű hely lehetett, nemcsak azért, mert beigazolt történeti tény az, hogy 1092. évben Szent László itt országgyűlést tartott, hanem a következő okokból is.
A vár keleti sánczától, mintegy kétszáz lépésnyire fekszik a református templom, melynek félkör-alakú szentélye keletnek, a templom ajtaja pedig nyugatnak fekszik. Az északi oldalon ablaka nincs, a déli oldalon az ablakok ívboltozatuak.
Ez a templom azonban csak megmaradt része egy hajdani nagyobbnak, mert több helybeli egyén állítása szerint, a templomnak még 40 év előtt is két sor ablaka volt, úgy, hogy emeletesnek látszott. Oszlopok nyúltak fel még egyszer annyira, mint most a templom fedele. Jobbra, balra pedig régibb időben alapfalazatokra akadtak.
Több mint valószínű tehát, hogy a szabolcsi templom egy fő- és két alacsonyabb mellékhajóból állott. Nem lehetetlen, hogy kereszt-hajói is voltak. Hogy e templom fénykorának idejében Szabolcs vára még lakott volt, biztosan lehet állítani, mert még ma is élő tanúk állítása szerint, a vár keleti bejáratától a templomig, földmunkálatok alkalmával, mélyen a földbe vert, részarányosan elhelyezett vastag elkorhadt faczölöpökre akadtak, melyek csakis a templomot a várral összekötő hídlábaknak maradványai lehettek.
