Rakovszky Sámuel ezredes.
Rakovszky Sámuel ezredes.
„A zászlóalj az ozorai ütközet után önként honvéd zászlóaljjá alakulván, a 48. számot nyerte s mint ilyen, csakhamar Rakovszky parancsnoksága alá került és már az ő vezetése alatt lobogtatta zászlaját Stájerországban is, a hol Burics osztrák tábornok seregeit szuronynyal verte ki Fridauból. A móri vesztett csatában Rakovszky bölcs vezetésének köszönhette, hogy a szőlőkben állást foglalva, nemcsak magát mentette meg a szétveréstől, hanem a sereg többi részét is megvédte az üldöztetéstől, fedett állásából visszavervén az ellen lovasságát. Egyéb apróbb ütközetek mellőzve, melyekben szintén tetemes rész jutott a 48-ik zászlóaljnak, csak még azt említjük meg, hogy az isaszegi csatában a faluból az ellent kivervén, a délnyugatnak fekvő vízmosásos hegyoldal gödreiből szuronynyal verte ki és kényszerítette rendetlen futásra a túlnyomó számú ellent s ezzel annak szélső jobb szárnyát megsemmisítvén, a győzelem kivívásához döntőleg járult.
Az ezután következett véres ütközeteket, Budavár bevételét, hol a zászlóalj szintén tetemes részt vett, mellőzve, áttérünk a peredi csatatérre, hol már Rakovszky, bár még csak őrnagyi rangja volt, dandár-parancsnokként szerepelt és mint ilyen a Panjutin-féle orosz hadtest véletlen megjelenése által rosszra fordúlt második napi csatában az osztrákok által elfoglalt Királyvár községet, melynek visszafoglalása a harmadik hadtest egyesülhetése és visszavonulási útja fentartása végett szükségessé vált, a kétszerte számosabb ellenségtől szuronyrohammal foglalta el és mindenütt a 48-ik zászlóalj élén lovagolva, az ellent Deákiig nyomta vissza s ez által a sokkal nagyobb erejű ellenséggel szemben a győzelmet, ha ki nem vívhatta is, de annak eldöntetlen maradását biztosította.
A julius 2-iki, úgynevezett komáromi vagy ácsi csatában, egy ellenséges hadosztály a Duna jobb partján lévő monostori sánczokat, az azokhoz közel lévő uj-szőnyi szőlőkből megrohanván, az azt védő két honvéd-zászlóaljtól elfoglalta, de azt a 48-ik zászlóalj, hősies elszántsággal intézett rohammal azonnal visszafoglalta és az összes ellenséges hadosztályt az ácsi erdőig kergette, mely nevezetes fegyvertény bizonyításául közöljük az arról a következő napon kiadott napiparancsot, mely így szól:
„Komárom, 1849. évi julius hó 4-én. Miután az ellenség csatárai a Monostor hegynek minden nyugati sánczait folyó évi julius hó 2-án bevették volna és az előre küldött zászlóaljak kevés egyének kivételével mindég visszafutottak; és miután én a körülményektől ösztönöztetve, ezen gyávákat az ellenségre kartács tűzzel hajtani kényszerűltem, a 48-ik zászlóalj volt az, a mely Rakovszky vitéz őrnagynak vezérlete alatt, előhaladásrai parancsomat örömkiáltások között fogadta, az elvesztett sánczokat a bennük maradt ágyúkkal együtt első rohamra bevette és az ellenséget az ácsi erdőig visszanyomta. Ezen fényes bajnoki tett kiérdemli minden vitéznek méltánylatát. A 48-ik zászlóalj julius 2-ika emlékéűl 3-ik rendű s vitéz parancsokának, ki azon naptól alezredessé előléptettetett, melle 2-od rendű érdemjellel feldszíttetvék; utódomat a fővezérségben, Klapka tábornok urat felkérem, hogy ezen feldíszítést nevemben a legünnepélyesebben hajtsa végre: Görgey Arthur, tábornok.”
Rakovszky Sámuel, most már alezredes és hadosztályparancsnok, az augusztus 3-iki kitörésnél a Komáromot ostromzár alatt tartó ellenséges seregnek Rácz-Almáson fekvő osztályát hajnali 3 órakor megtámadván, Esztergom felé kergette, azután hadosztályával az ellen egyes poziczióit hátulról megkerülvén, Nagy-Igmándon, Mocsán, Csémen és Ácson épen akkor támadta meg, a mikor a Komáromból jövő hadosztályok oda érkeztek s ezzel azon eredményt érte el, hogy a czernirozó sereg nagy része, ágyúi, municziói és élelmi felszerelés hátrahagyásával, rendetlen futásban kereste menedékét; az éjjeli órákban folytonos csatározásban és előnyomulásban lévő hadosztályát addig nem engedte pihenni, míg a lovodi csárdánál lévő hajóhídon átmenekülő ellenség alól, az ott vert hajóhídat szét nem lövette s annak még át nem jutott részét fogságba ejtette, melylyel kiváló strategiai képzettségének bizonyítékát szolgáltatván, ezredesi ranggal jutalmaztatott.
A reá következő napon a győzedelmes sereg a futó ellenség nyomán előnyomúlván, annak zöme Győrben telepedett meg nehány napra, előcsapatait Pápa és Pozsony felé küldvén szét, és míg a magyar hadsereg többi része az ország alvidékén a végfeloszláshoz 485közelgett, addig a komáromi sereg Győrben diadal-mámorban úszott. E napok egyikén Klapka tábornok ünnepélyes istentiszteletet tartatván. Győr város külső vásárterén hajtotta végre a julius 4-iki napiparancsban elrendelt díszítéseket, a mikor is előbb a már ezredes Rakovszky Sámuelnek, az Isaszegnél nyert 3-ad rendű érdemjel mellé a 2-ik rendű érdemjelt feltűzvén, a 48-ik zászlóalj zászlójához fordult és arra a 3-ad rendű érdemjelt azon mondat kiséretében tűzte fel, hogy: „Ez a legdicsőségesebb zászló. Ha a sors meg akarja tagadni a győzedelmet, kivívja azt a 48-ik zászlóalj!”
Hátra volt az ígéret azon részének teljesítése, hogy a megkoszorúzott zászló az azt ajándékozó zászlóanyának visszahozassék. Rakovszky ezt is végrehajtotta; ugyanis, a midőn a komáromi várnak kapitulácziója 1849. szeptember hó 30-án megállapíttatott, Rakovszky ezredes a 48-ik zászlóalj zászlóját tartójáról levétetvén, azt felső testére csavartatta és arra vevén fel öltönyeit, úgy csempészte haza, helyesebben egyenesen Nyírbaktára s ott ajándékozójának, megkoszorúzva visszaadta, ki azt a 60-a évekig házánál rejtegette és az 1861-ben alakúlt honvédegylet kérelmére, az egyletnek adta át. A zászlót, mint a honvédegylet tulajdonát, a megyei múzeum őrzi”.
Gróf Dessewffy József.
Az orsz. képtárból.
A vármegyei családok sarjai közül, még a következők vittek a szabadságharczban nevezetesebb szerepet:
