A vármegye uj szervezése., Képviselőválasztás 1878-ban.

Full text search

A vármegye uj szervezése., Képviselőválasztás 1878-ban.
A vármegye szervezési szabályrendeletét 1877 okt. 1-én tartott közgyűlésében tárgyalta a vármegye közönsége. Az új szabályrendelet szerint a szolgabírói járásokat a következőleg alakította meg: 1. Nagykároly; 2. Mátészalka; 3. Fehérgyarmat; 4. Szinérváralja; 5. Csenger; 6. Nagybánya; 7. Nagysomkút; 8. Erdőd; 9. Szatmár. A belügyminiszternek több kifogása volt a szabályrendelet ellen. Elsősorban a vármegye által a tiszti fizetésekre előírányzott 94.000 forintból 11.000 forintot törölt; többek közt nem járúlt hozzá a negyedik árvaszéki ülnöki és a második alügyészi állás rendszeresítéséhez, úgyszintén kifogásolta a szabályrendeletnek azt az intézkedését, a mely megengedi, hogy a szolgabírák járásuk területén belül bárhol tarthassák székhelyüket. A vármegye a nov. 27-én tartott közgyűléséből válaszolván a belügyi miniszternek, kifejti, hogy a szolgabíró, tekintve csekély fizetését, egy meghatározott székhelyen megélni és irodát tartani nem képes, de másfelől a vármegye nézete szerint – ez az intézkedés beleillik az alkotmányos önkormányzati jogok keretébe.
Miután a szervezési szabályrendelet még nem volt végleg jóváhagyva, a tisztújítást sem lehetett megtartani, pedig a választási mozgalmak hullámai az év vége felé már magasra csaptak. A miniszter decz. 21-én kelt leíratával végre jóváhagyta a vármegyei szabályrendeletet, csupán az alügyészi állás rendszeresítését nem engedte meg s a főispán a tisztújítást 1878 jan. 3-ára tűzte ki.
A küzdelem az alispáni szék betöltése körül folyt. Az egyik párt a vármegye régi alispánját Jékey Móriczot óhajtotta újból megválasztani, míg a másik párt Domahidy István országgyűlési képviselő körül csoportosult. A választási harcz már hetekkel azelőtt felforgatta a vármegye békéjét, annál inkább felcsigázta az érdeklődést, mert a pártok aránya nagyon egyenlő volt s még a választás napján is igen kétes volt az eredmény. A beadott 456 szavazat közül Jékey 233-at, Dornahidy 223-at nyert, így a vármegye alispánja újra Jékey Móricz lett. A többi állás betöltése símán folyt le; főjegyzővé Ujfalussy Sándort kiáltották ki.
Ebben az évben ismét előtérbe lépett a Szamos folyó szabályozásának ügye. A vármegyei képviselők, mint Kende Kanut, Galgóczy Sándor, Péchy Jenő fel is szólaltak az országgyűlésen, e czélra 60.000 frt kormánysegélyt kérvén, de ezt az összeget az országgyűlés nem szavazta meg, így a szabályozásból egyelőre nem lett semmi. Hasonlókép nem sikerült a X. járás szervezése sem; a vármegye közönsége ugyan felterjesztést intézett a miniszteriumhoz, a krassói járás visszaállítása végett, de a miniszter nem engedélyezte a járások számának szaporítását. Még mielőtt az országgyűlés befejezte volna munkáját, szóba került Bosznia és Herczegovina megszállása is. A vármegye már eleve állást foglalt e tárgyban, a május 6-án tartott közgyűléséből felíratot intézett az országgyűléshez, a melyben tiltakozik a megszállás ellen. Azonban hiába volt a többi vármegyék tiltakozása is, megtörtént a megszállás és az jelentékeny befolyással volt a vármegyei közjogi ellenzék megerősödésére. Mindjárt az országgyűlés berekesztése után a közjogi ellenzék Vay Mihály elnöklete alatt a vármegye több kerületében szervezkedett. A vármegyebeli képviselők, a kik túlnyomólag a szabadelvű-párt hívei voltak, a fenyegető veszély hírére csakhamar kerületeikben termettek, hogy a választó polgárságot tájékoztassák. Július havában, daczára a mezei munkának, egymást érték a beszámolók és a programmbeszédek. A boszniai megszállás miatt mindenfelé izgatott hangulat uralkodott, de azért aug. 8-án a választások rendben mentek végbe. Nagykárolyban, hol két jelölt volt, Domahidy Istvánt kiáltották ki képviselőnek, miután Komoróczy Miklós szavazás közben visszalépett. Komoróczy eljárása nagy felháborodást keltett a függetlenségi pártiak körében, a kik elhányva zászlóikat, jelöltjüket halálra keresték, s csak Solymossy Bálint függetlenségi pártelnök csillapító fellépésének köszönhető, hogy vér nem folyt.
A vármegye többi választókerületeiben túlnyomólag a szabadelvű-párti jelöltek győztek. Mátészalkán: Péchy Jenő; Krassón: Szuhányi Ödön; Nagysomkúton: gróf Teleki Géza; Aranyos-Meggyesen: Kende Kanut; Szatmár-Németiben: 542Boros Bálint, ellenben Fehérgyarmaton Kende Tibort függetlenségi programmal kiáltották ki képviselőnek; Csengerben, hol három jelölt volt, Galgóczy Sándor és Kiss Áron függetlenségi közt pótválasztásra került a sor.
A függetlenségi párt csakhamar számot tett a megyegyűlésen is. Az október 3-án tartott közgyűlésen Solymossy Bálint, a függetlenségi párt egyik vezérférfia, a következő indítványt nyújtotta be: „Mondja ki a bizottmány, hogy a kormány feleletre vonása és a hadseregnek Bosznia és Herczegovinából való hazarendelése iránt az összeülendő képviselőházhoz feliratot intéz.” Domahidy István és Rába István azonban módosítványt nyújtottak be, melyet a folytatólagos közgyűlésen tárgyaltak le, mikorra már a vidéki bizottsági tagok haza mertek, így sikerült azután a módosított indítványt 57 szóval 43 ellen határozattá, emelni. A függetlenségi párt nem adta fel a harczot. Vay Mihály pártelnök még nov. 3-ára népgyűlést hirdetett Nagykárolyba, mely alkalommal hevesen kikeltek a kormány ellen. Ettől kezdve a szabadelvű-párt minden megyegyűlés előtt értekezletre gyűlt egybe, hogy az esetleges meglepetések ellen magát biztosítsa, ezzel a politika bevonult a közgyűlési terembe is, sőt az ellentét a tisztviselői állások betöltése alkalmával is kifejezésre jutott.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi