Képviselőválasztások 1869-ben.
Képviselőválasztások 1869-ben.
1869. év elején a balpárt az egész vármegyében szervezkedett. Mindenfelé balpárti körök alakultak, többek közt Nagybányán, a melynek elnökévé gróf Teleki Sándor 1848–49. honvédezredest, az emigráczió egyik legtevékenyebb tagját választották meg, továbbá Szatmártt, a hol Kiss János ügyvéd volt a balpárti kör lelke.
A márcz. 18 és 19-én lefolyt választások alkalmával különösen heves küzdelem folyt a krassói kerületben, hol a Deák-párti gróf Dégenfeld Béla csak 50 535szótöbbséggel győzött, a baloldali jelölt, Tartsy Sámuel főszolgabíróval szemben. Nagybányán, a hol a baloldal Kovács Lőrincz 1848–49-iki honvédőrnagyot léptette fel, szintén a Deák-párti Stoll Károly lett képviselővé. Ellenben Mátészalkán, hol legszenvedélyesebb volt a küzdelem, a balpárti gróf Vay Mihály győzött. Szatmártt szintén a balpárt aratott fényes győzelmet; jelöltje Kiss János ügyvéd 849 szavazattal kibuktatta Boros Bálintot, az eddigi képviselőt, a ki csak 535 szavazatot nyert. Hasonlóképp balpárti jelölteket választottak a csengeri, fehérgyarmati és a nagykárolyi kerületekben, az első helyen Domahidy Ferencz, a baloldal egyik oszlopos tagja került ki győzedelmesen az urnákból, az utóbbi helyeken Vállyi János és Kende Kanut győztek.
Az új országgyűlés elé kerülő javaslatok közűl különösen a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvény keltett mindenfelé nagy érdeklődést, a mely az elsőfokú bíróság tagjainak eddigi választása helyett a királyi kinevezést hozta be. A balközép e reform ellen is küzdött, s a vármegyékben csakhamar nagy mozgalom indult meg e javaslat ellen. Zemplén vármegye foglalt először állást ellene, s felterjesztését megküldte a társtörvényhatóságoknak. Szatmár vármegye rögtön magáévá tette Zemplén vármegye álláspontját. Már ekkor kifejezték némelyek abbeli aggodalmukat, hogy a bírói szervezet államosítása maga után fogja vonni a közigazgatás államosítását is. (Móricz Pál: Az országgyűlési pártok küzdelmei.) A bírói hatalom gyakorlásáról szóló javaslat azonban mégis törvénynyé lett, s a vármegye kénytelen-kelletlen belenyugodott a változásba, de az 1870 febr. 28-iki közgyűléséből felíratot intézett az országgyűléshez, hogy az alsóbb fokú törvényszékek rendezésénél a törvényhatóságok területi épsége megóvassék.
