Megegyezés a kincstárral.
Megegyezés a kincstárral.
A kincstárral szemben fennálló követelés érvényesítése végett Gábor József kir. vinczellérképző-intézeti igazgató kezdeményezésére, a város 1896-ban elhatározta, hogy a kormányhoz egyezséget ajánló felterjesztést intéz. E végből Farkas Jenő polgármester, Münnich Sándor gazd. tanácsos közreműködésével egy „Emlékiratot” bocsátott közre, melyben részletesen előadva az ügy előzményeit s a város igazát, nem kívánta sem az adómentesítést, sem a bányák visszaadását, hanem csak méltányos kárpótlást. Kimutatta, hogy a város 1850-től kezdve 1896. év végéig állami adókban, közmunka-váltságban, pótlékban és hadmentességi dijban összesen 546,549 frt 95 krt fizetett be a kir. államkincstár javára.
E mellett ugyanez idő alatt a felsőbányai kincstári bányák tiszta jövedelme, – minden beruházás és kiadás leszámításával – 1,563,989 frtra rúgott. A város kérelme Farkas Jenő polgármester utánjárására, kit ez ügyben dr. Wekerle Sándor és dr. Láng Lajos, a város volt orsz. képviselője melegen támogattak, méltányos elintézést nyert, mert a kincstár egyszer s mindenkorra 200,000 frtot ajánlott fel a városnak bánya-kárpótlás gyanánt s a város ez ajánlatot elfogadván, végleg befejezést nyert az évszázados, sok csalódást és keserűséget előidézett per.
Többrendbeli kísérlet történt még arra nézve, hogy a lakosság a bányászat helyett más foglalkozást nyerjen; így a tejgazdaság s a csipke-verés stb. meghonosítását kezdeményezték, de eredmény nélkül, mert a biztató kezdettel megindított kísérletek a lakosság részvétlensége miatt nem sikerültek.
A legutóbbi években azonban több nagyjelentőségű alkotás lépett életbe, melyek nagy mértékben hivatvák a város közjavát szolgálni és előmozdítani. 1904-ben keletkezett ugyanis a vasút s épült a vízvezeték.
