Pap Endre.
Pap Endre.
Pap Endre, ügyvéd, publiczista, szül. Zsarolyánban, 1817-ben. Kezdetben a papi pályára készült, de később a jogi pályát választotta és jogot hallgatott Sárospatakon, a hol már az irodalommal is foglalkozott. A jogot elvégezvén, Csekére költözött, hol Kölcsey mellett, ki akkor Szatmár vármegye főjegyzője és az ellenzék vezére volt, kezdte a joggyakorlatott. Itt ismerkedett meg báró Wesselényi Miklóssal, ki a tehetséges ifjút barátságára méltatta. 1840-ben letette az ügyvédi vizsgát. Ez időben több lírai költeményt írt és egy balladáját a Kisfaludy-társaság jutalommal tüntette ki. Kölcsey összegyűjtött munkáinak kiadásában is részt vett, sőt a szerkesztést majdnem egészen maga végezte. Visszaköltözvén Szatmár vármegyébe, ott az ellenzékhez csatlakozott és élénk részt vett a szabadelvű párt alkotmányos küzdelmeiben. Mérsékelt temperamentumával, szelíd jellemével mindig jótékony hatást gyakorolt a szenvedélyes túlzókra. Az Erdélyi Híradóban és a Pesti Hirlapban megjelent közgyűlési tudósításai is, polemizáló modoruk mellett, engesztelő hangjuk és részrehajlatlatlanságukkal tünnek ki. Midőn később a megyei gyűlések a botrányosságig kezdtek fajulni, Pap visszavonult családja körébe, hol gazdálkodással foglalkozott, ügyvédkedett és mint Eötvös és Szalay híve, vezérczikkeket írt az új Pesti Hirlapba, melynek mindvégig munkatársa maradt. Az 1848-ik év azonban őt is kiragadta családja köréből, a mennyiben országgyűlési követté választották és az első magyar miniszterium megalakulván, közoktatásügyi tanácsosnak nevezték ki. A szabadságharcz után néhány hónapot otthon töltött, de azután jószágait bérbe adta és Pestre költözött, hol 1851-ben meghalt. – Pap Endre a maga idejében kedvelt lírai költő volt és különösen dalainak meleg hangjával és formatökélyével keltett nagyobb hatást. Eleinte Kölcsey költészetének befolyása alatt áll, később Goethe és Heine hatása látszik meg költészetén. Balladáit szónokias hév és páthosz jellemzik. Vezérczikkeit és prózai munkáit, melyek közül legértékesebb Kölcsey Ferencz jellemzése, a Csengerytől kiadott Magyar Szónokok és Státusférfiak könyvében, a művészi stilus tünteti ki. Mint műfordító Heine, Goethe, Uhland és Cicero műveiből adott jeles fordításokat. Összegyűjtött munkáit Csengery Antal és Kemény Zsigmond adták ki „Pap Endre hátrahagyott munkái” czímen (1852). 2 köt. I. Költemények. II. Prózai művek.
