Sylvester Erdősi János.
Sylvester Erdősi János.
Sylvester (Erdősi) János, protestáns lelkész, tanár, író és biblia-fordító, szül. Szinérváralján 1505 körül. 1526–27-ben a krakkói egyetemen tanúlt, honnan Wittenbergába ment, hogy a nagy reformátoroknak, Luthernek és Melanchtonnak tanításait hallhassa. Innen hazatérve, a Geszti családnál nevelősködött, majd Perényi János pártfogása alatt élt. 1534-ben a vasvármegyei Sárvár-Ujszigetre ment, a hol Nádasdy Tamás udvarában élete legszebb idejét töltötte. Itt írta magyar nyelvtanát (1529. ) és itt fordította le az egész Uj testamentomot (1541.) és nyomatta ki a Nádasdytól 1537-ben Sárvárott felállított nyomdán. Azonban tudományszomja nem engedte a kis Sárvárban maradni, hanem már 1542-ben Bécsbe ment, a hol 1544-ben az egyetemen a héber nyelv, később a történelem tanára volt. Körülbelül 10 évet tölthetett itt. 1552-ben ismét visszatért hazájába. További életéről csak annyit tudunk, hogy Debreczenben tanító volt (1557.); innen Lőcsére ment subpraedicatornak. Későbbi sorsa ismeretlen. – Sylvester egyike a XVI. század legrokonszenvesebb, legkiválóbb magyar íróinak, a kinek e rideg korban egyedül volt érzéke az ekkor lenézett népköltészet szépségei iránt. A magyar nyelvnek nemcsak mívelője, hanem tudatos ismerője is. Ő veszi észre legelőször a magyar nyelvnek a klasszikus verselésre alkalmas voltát és ő írja meg az első distichonokat az Uj testamentumához írt előszóban. Ő az első nálunk, a ki a bibliát az eredetiből fordítja. Minden tekintetben kiváló író és ember volt, kit a külföld is érdeme szerint méltatott.
Munkái: Rosarium coeleste virginis Mariae patronae regni Ungariae. (1528.) Puerilium colloquiorum formulae. (Heyden Sebald műve magyar szöveggel bővítve. (1531–52.) Grammatca hungaro-latina. (Ujsziget, 1539.) – Ez az első Magyarországon nyomtatott magyar könyv. – Uy Testamentum Mag'ar nelwen mellet az Görög es Diak nelwböl uyonnan fordytank az Mag'ar nipnek Kereszten hütben valo eppülisire. (Ujsziget, 1541., második kiadás Bécs, 1574.) De bello turcis infeoendo elegia. (1544.) In tristissimum Annae Reginae obitum epitaphium. (1547). Querela fidei. (1651.) Querela domini Jesu resurgentis.
