Bethlen Gábor.
Bethlen Gábor.
Ekkor lépett az erdélyi fejedelmi trónra Bethlen Gábor, Erdély legnagyobb fejedelme, a ki a Hunyadi János szemével nézett Nagybánya felé s mindent elkövetett, hogy megszerezze azt.
Bethlen Gábor trónra léptekor a nagybányai bányászat már annyira tönkre ment, hogy alig látszott mód új felvirágoztatására. Különben egész Erdély bányászata ugyanebben a sorsban osztozott. A nagy fejedelem már uralkodása kezdetén, 1615-ben, bányarendeletet bocsátott ki, a melyben voltaképen azokat az elveket újitotta meg, a melyek Magyarország régi bányászatának nagy hírét megalapították. A legteljesebb bányakutatást biztosította mindenkinek, nemcsak a nagy vállalkozóknak, mint a Lisibonáknak, Herbersteinoknak, hanem másoknak is és a bányászok jogait és szabadságait is megújította. Kedvet akart előidézni a bányák mívelésére; de az állam javára kiköti, hogy kizárólagos jogosítványt senki sem kap s az általános bányaszabadságot minden határozatában fenntartja.
1618 április 12-én tárgyalta a bányatörvényhozás ügyét a gyulafehérvári országgyűlés s ekkor főleg az arany- és ezüst-bányászatra mondják ki a bányaszabadságot. A pénzverésre is tettek néhány intézkedést.
Azonban nem szabadosságot jelentett ez a rendelet. Sőt sokkal nagyobb szigorúsággal hajtották végre a régi szabályokat, mint az előbbi fejedelmek alatt s a javíthatatlan helyzeten radikális úton próbáltak változtatni. Nagybánya haszonbérlőjét, ifjabb báró Herberstein Felicziánt azonnal elmozdította, mihelyt bepillantott a Herbersteinok rablógazdálkodásába s 1620-ban már a városra bízta a bányák kezelését. Jogi szempontból is kitüntette a várost; mikor pártja királylyá választotta, 1620 decz. 4-én meghívta a Nagyszombatban tartandó országgyűlésre. Hogy milyen fontosnak és értékesnek tartotta a nagybányai bányászatot, mutatja, hogy mikor 1624-ben kibékült II. Ferdinánddal, magának kötötte ki Nagybányát s adománylevelet is kapott rá, Felsőbányával s az egész környékkel együtt.
Ez alatt a két évtized alatt, míg a Bethlen kormánya alatt állott, ismét összeszedte magát a város. Nem csekély fontosságu volt Bethlen Gábornak 1612 210nov. 25-én Szatmár vármegyéhez intézett rendelete, hogy nagybányai polgárt bárminemű ügyben sem rendelhet szabadalmuk ellenére a megyei törvényszék elé. És ha nagybányai embernek bármilyen ügyében ítéletet hozott, azt azonnal függeszsze fel és az ügyet tegye át a nagybányai törvényszékhez.
