Gyügye.
Gyügye.
Gyügye, magyar kisközség a Szamos partján, 73 házzal és 388, főként ref. vallásu magyar lakossal. Határa 764 k. hold. Nevét 1380-ban Dyuge, 1500-ban Gyge alakban írják. Ősi urai a Gyügyey családbeliek voltak, a mely család már 1378-ban egyedül bírta. 1405-ben Gyügyey János az egész helységet, templomával és a Szamoson levő malommal együtt a váradi püspöknek és káptalannak hagyományozta. A következő évben azonban vérségi jogon felkérték és meg is kapták Báthory András, Eőry Ambrus és Bálint; de 1407-ben Gara Miklós nádorispán visszaítéli a váradi káptalannak. 1488-ban az Ujlaky család szerzi meg. 1611-ben Melith Péter és neje, meg Nyáry Pál özvegye kapják meg az egész Gyügyey-féle birtokot; rajtuk kivül a Hiripy és Morvay családot találjuk benne. 1729-ben Jékey László is kap benne részt, továbbá a Kondor, Beleznay, Simay családok. A XIX. század elején főbb birtokosai gróf Barkóczy, a Kállay, Szuhányi és Kondor családok. Most nagyobb birtokosa nincsen. Az 1378-iki határjáró levélben Gyügye szomszédjaként szerepel Thymotheus falu, melyre 1376-ban Kölcsey János kap kir. adományt. 1408-ban már puszta, a hol Ujlaki Antalt és Ferenczet iktatták birtokba. Később már nincs említés róla. A ref. egyháznak régi kis temploma czinteremmel van körülvéve. Utolsó postája Czégénydányád, távírója és vasuti állomása Jánk.
