Kiskolcs.
Kiskolcs.
Kiskolcs, kisközség a Szamos partján, 136 házzal, 710 lakossal, kik közül 518 ref. magyar, 196 gör. kath. oláh. Határa 1388 k. hold. Nevét már 1406-ban is Kis Kolch-nak írták s 1352-ben említik a Keth Kulch, vagyis a két Kolcs helységet. A meggyesi és a bélteki uradalmak határa között mindíg kisebb birtokosoké volt. A két község sorsa ugyanaz volt. 1325-ben Kiskolcs, melyet akkor Myre Kolchnak írtak, a Vitkay családé volt, mely határvillongásba keveredett Nagykolcs uraival, a Csomaközyekkel. A XV–XVI. században a Vitkayak mellett sokan szereznek benne részeket. 1498-ban Barthay Máté, 1543-ban Petry, Szennyesi, Way, 1544-ben ismét a Way, 1550-ben a Kákonyi család. 1554-ben Perényi Mihály eladja Kiskolcs harmadrészét Kákonyi Jánosnak. 1560-ban Ilosvay Mihály, Uray Albert és Tamonyai Nagy Demeter Kiskolcs felét, 1561-ben Fekete Boronyai Kelemenffy János egy részét kapja. 1582-ben Vitkay Szikszay János is szerez benne részt. A XVII. században még a Perényi, Palóczi Horváth, Bornemisza és Lónyay családok tünnek fel. A XVIII-ikban főbirtokosai a gróf Teleki, a Bagossy, báró Wesselényi, Darvay, Szeleczky, Végh, Marecz, Bakó és Décsey családok. A XIX-ben ugyanezek és a Csabay, Benkő, Sipos, Vigh és Virágh családok. Most nagyobb földbirtokos nincs benne. Határához tartoznak a Czikay, Détse, Győri, I. II. III. Kiskolcs, Muhi, Nagy I., II., III., IV. Pika, Sáfrány, Szeőke, és Szmik tanyák. A ref. egyház temploma 1854-ben épült. Az egyház érdekes aranyozott ezüstpoharat őriz 1629-ből, a következő felírattal: „Az néhay Nemzetes és Vitézlő Brebiri Melit Vidnek megmaradott özvegye Czivkat Anna asszony czinaltatta ezt a paharat Isten dicsőségére Anno Dni 1629.” Hogy honnan került a pohár Kiskolcsra, a hol a Melithek birtokosok nem voltak, azt nem tudni. Körjegyzőség helyben van. Utolsó postája Ombod, távírója és vasúti állomása Szatmár-Németi.
