A vaskor.
A vaskor.
Valami ezer évig (Kr.e. 1500–500) tartott hazánkban a bronzkor. A vaskor kezdődő szakának, a hallstatti kulturának csak a régi pannóniai területen van annyi nyoma, hogy a bronztárgyakat kezdik fölváltani a vastárgyak, a Dunától keletre azonban csak a bronzkészítményeken jelentkezik e kultura hatása. Magyarország keleti részeiben a szkitha tőrök és kétágu csákányok a legrégibb vastárgyak, melyek a Kárpátok alján Beregmegyétől Borsodon (Szirma-Bessenyő) a nógrádmegyei Szécsényig és Pilinig fordulnak elő, az utóbbi helyen korai La-Téne tárgyakkal együttesen, de meglehetős ritkák; még leggyakoribbak: Erdélyben, hol Kr. e. 500 felé a szkitha agathirzok uralkodtak a thrák eredetű dákok fölött, kik között csakhamar elvegyültek.
Ez a történelem előtti kor utolsó felvonása, mely után a kultúra már, habár némán beszélő, de könnyebben megérthető nyomokat hagyott. A vaskornak a bronzkort követő első szakából e vármegye területén elég számos nyom maradt és az is megállapítható, hogy e kor embere is nagyobbára ugyanazokat a területeket foglalta el, a melyekről elődjeit kiszorította. Eddig 411megállapított ily helyek Aranyosmeggyes, a hol népvándorláskori cserépedényeken kívül, pogánykori ezüstpénzeket is találtak. Továbbá Érkörtvélyes, a hol Szentkirályi Tivadar birtokos szőlejében, talajforgatás alkalmával, egy pogánykori aranyláncznak 18 gr. súlyú láncz-szemét találták meg.
