Ember Pál.
Ember Pál.
Ember Pát, ref. lelkész. 1701-ben lett szatmári pappá. Midőn 1703 szeptember 28-án Szatmárt a kuruczok felégették, Ember Pál, lelkésztársával, Kincses Istvánnal, a szőlőhegyre menekült s megvetette alapját a ma is virágzó Szatmárhegynek. Történelmi jegyzeteit és műveit a háborús világban szétszórták, elrejtették vagy megsemmisítették. Szatmárhegyen, a Rákóczi táborában, midőn a kuruczok előtt Gyulafi nevű főtiszt fölött szónokolt, oly megható színekkel festette és jósolta meg a kurucz háborúk veszedelmét, hogy a fejedelem könnyeket hullatott. 1704-ben debreczeni pappá lett és 1710-ben mint liszkai lelkész halt meg.
