Az 1912. évi árvíz.
Az 1912. évi árvíz.
1912-ben az egész Délvidéket katasztrófával sujtott árvíz részben a társulat folyóin és csatornáin nyert lefolyást és azokban is, valamint a társulat árterületében végzetes és meg nem akadályozható károkat okozott.
Május hó 26-án délután érkezett az első távirati jelentés arról, hogy az eddig észlelt árvizeknél is magasabbak lesznek várhatók.
E hírre a társulat a szükséges intézkedéseket azonnal megtette, a mennyiben a közigazgatási hatóságokat értesítette, valamint a szakaszmérnököket utasította, illetőleg a hatóságokat felkérte, hogy a pótgátőri személyzet és a közerő kirendelése iránt az intézkedéseket megtegyék.
A földmívelésügyi miniszter Ferenczy Sándor alispánt nevezte ki árvízi miniszteri biztossá, a ki május hó 27-én délután működését megkezdte.
A levonuló víztömeg jellemzésére a következő vízállási adatok szolgálnak:
159A Bisztra-patak Nándorhegynél május hó 26-án éjféli 12 órakor 310 cm-rel kulminált; az eddig észlelt legmagasabb víz 270 cm volt.
Lugoson 27-én déli 11 órakor 600 cm-rel kulminált a víz; az eddig észlelt legmagasabb víz 1859-ben 427 cm volt.
Kiszetőnél 470 cm-rel kulminált a Bega vize, melynek legnagyobb vízállása 1859-ben 448 cm volt.
Hattyason a 758 cm vízállás volt 27-én délután 2 órakor a legnagyobb; ezzel szemben az eddig észlelt legmagasabb víz 608 cm volt és a Temes és Bega együttes lefolyására számított vízszínt, melyre a töltéseket építették, 658 cm-ben álapították meg.
E víztömegek következtében a felső Temes-szakaszon a töltések csak mintegy 20–30 cm-rel állottak ki a vízből, Temesújlaknál a vasúti híd mellett azonban már nyúlgátakkal kellett védekezni; a temesvár–buziásfürdői törvényhatósági útnál pedig, a hol a hullámtéren átvonuló úttestet a víz egészen ellepte, a töltéseknél szintén nyúlgátakkal történt a védekezés.
A Temesságig terjedő szakaszon az árhullám minden baj nélkül vonult le, a töltéseken csak jelentéktelen szivárgások és kisebbszerű csurgások mutatkoztak, melyeket azonban elfogtak.
Aggályossá kellett válnia a helyzetnek a temessági vasúti hídnál, a hol a Temes jobbpartján a töltések mintegy 1400 méter hosszban még nincsenek kiépítve, hanem csak a régi magassággal bírnak. Itt 26-án, a közerő kivonulásával, ez alacsonyabb töltés magasítását azonnal megkezdték; a helyzet azonban 27-én reggel veszélyessé kezdett válni, miért is katonaság kirendelését kérték, mely aznap délben ki is érkezett.
A vasúttest áttöltésére az engedélyt a kereskedelemügyi minisztertől még 27-én délelőtt 9 órakor táviratilag kérték. Az engedély megérkezése után délben az áttöltést meg is kezdték, a rohamosan áradó víz miatt azonban a töltések emelésének és a vasút áttöltésének munkái a víz emelkedésével nem tudtak lépést tartani, hanem a víz a vasúttest fölött az emelt töltést átszakította.
A szakadást azonban állandó munkával 28-án este 8 órára sikerült elfogni. Az azon átömlő víz kb. 350 holdat árasztott el, melyből mintegy 200 hold Temessági községi legelő, a többi pedig szántóföld.
Az árhullám a Parácz községnél épülő hídnál levő nagy munkásbarakkot magával ragadta, azt az újpécsi hídnak neki vitte, a hidat felemelte és szintén tovább vitte, azután azt a csebzei hídnak sodorta neki és annak jármaihoz fektetve, csaknem az egész átfolyási szelvényt elzárta. Ez által hirtelen csaknem méteres duzzasztás keletkezett, melynek víztömegei a balparti töltésnek vágódtak neki és ezt a töltést a 85. kilométernél, a hol a Temes-meder egészen a töltéslábánál van, 27-én este 6–7 óra között átszakította.
A közvetetlen Csebza fölötti szakadáson a víz egyenesen Csebza községre zúdult és azt elárasztotta; onnan útját Maczedónián, Petrományon át, a széphely-bókai vasútvonal felé vette, lefelé pedig a Lanka-Birda csatorna töltésére jutott.
Az árvízi miniszteri biztos, a melléje rendelt műszaki tanácsadóval 28-án a helyszinére menvén, meggyőződött arról, hogy a gátszakadás már mintegy 120 méterre szélesedett ki és azon oly erővel folyik keresztül a víz, hogy a szakadás elfogásának megkezdése teljesen sikertelen és czéltalan volna és azért azt nem rendelte el.
A szakadáson kifolyó víz 29-én reggelre annyira terjedt, hogy a széphely-bókai vasút töltésétől Giládnál már csak mintegy 500–600 méternyire volt.
Ha a vasúti töltést a víz eléri és azon keresztülfolyik, úgy Gilád és Csák községek is az elöntés veszélyének lettek volna kitéve, miért is a vasúti átereszeket áttöltötték és a vasúti vonal mentén nyúlgátakat építettek; másrészt a víz a Lanka-Birda jobbparti töltését is elérte és ott megtorlódott.
Az így veszélybe jutott giládi lakosság fenyegető magatartása következtében attól kellett félni, hogy a Lanka-Birda töltéseit erőszakos módon át akarja vágni és az árvizet az alsó ártérre bocsátani, a saját megmentése érdekében.
Ennek megakadályozására kellő számú katonaságot rendeltek ki. Ekkor főfontosságú védelmi vonallá vált a Lankának balparti töltése, mely izoláló töltésként működött és a vasúti töltés, mely Csákot és Giládot védelmezte.
Időközben a Temes és Lanka-Birda vízei annyira apadtak, hogy az ártér a elterülő vizet, a Lanka-Birda töltésének átvágásával a Lanka-Birdába, Temesen 160és Lank-Birda torkolata fölött pedig a Temes töltésének átvágásával vissza lehetett a Temes folyóba vezetni és ezzel elérhetővé válik az árterületen szétterülő víznek apasztása, meg a fent említett védvonalak sikeres megmentése.
Temes vármegye alispánja az átvágásokhoz az engedélyt megadván, a Lanka-Birdán, a giládi vasúti híd alatt néhány száz méterre történt az átvágás, továbbá a hét és nyolcz km.-ek között egy másik, a Temes-töltést pedig, a Lanka-Birda torkolata fölött néhány száz méternyire, a rudnai határban vágták át.
Ezek az átvágások sikeresen működtek, úgy hogy a június hó 2-án vett jelentés szerint, a Lanka-Birda csatornában a zsilipnél 77 cm., az ártérben a torkolati átvágásnál 50 cm., Giládnál pedig 32 cm. apadás állott elő, minek következtében a vasúti töltésnél a nyúlgátak már nem tartanak vizet, a vasúti híd fölötti csatornarészen az árvédelmet be lehetett szüntetni, a vasúti híd alatti balparti töltéseknek megvédése pedig biztosítottnak tekinthető.
A temesi átvágás egész 35 méter hosszig és öt méter mélységig, a Lanka-Birda átvágása 50 méter hosszig és 1.2 méter mélységig fejlődött, úgy hogy az ártéren elterülő vizek néhány nap alatt levezethetők voltak.
A víz leeresztése után úgy a csebzai gátszakadás helyét, valamint az átvágásokat haladéktalanul a legnagyobb erővel tömték be és állították helyre.
Az e szakadáson átömlő víz hozzávetőleg 15.000–18.000 holdat önthetett el, Csebza és Maczedónia községek teljesen víz alá kerültek, Petromány község pedig részben. Az élet és vagyon mentésére katonaság volt kirendelve.
A Temes folyón Csebzától lefelé Szécsányig jelentékenyebb baj nem volt. Szécsánytól lefelé, azokon a töltésszakaszokon, a melyeken 1910-ben is erős, védekezés folyt, ismét több nagymérvű csurgás és szivárgás mutatkozott, a melyeket azonban sikerült elfogni, kivévén a Temes balparti 139. km.-nél keletkezett csurgást, melyet a közerő elégtelen volta miatt elfogni nem lehetett, hanem az 27-én este 6–7 óra között kiszakadt és a szakadás rövid idő alatt mintegy 20 méter szélességre bővült. A szakadást azonban 29-én reggelre sikerült elfogni.
Egy nagyméretű árhullám folyt le a Berzaván is, hol a partosi vízmércze május hó 28-án esti nyolcz órakor 340 cm. kulminácziót mutatott, Kanakon pedig réggel négy órakor 446 cm.-res vízállás keletkezett, egész esti 6 óráig, mikor ismét ilyen volt a vízállás; időközben leolvasást a vízmérczén nem lehetett teljesiteni, mert az teljesen vízzel volt borítva.
Itt is megtették az összes intézkedéseket az árvédelemre. A pótgátőröket és a közerőt kirendelték és a hatóságot értesítették.
Veszélyes csurgás mutatkozott a jobbparton a kanaki közúti-híd fölött, melynek elfogását a legnagyobb munkaerővel vették foganatba, szükségesnek mutatkozott azonban Torontál vármegye alispánja útján utász-katonák kirendelését, kérni. A katonaság közreműködésével, május hó 31-én a csurgást sikeresen elfogták.
A Berzaván ezenkívül apróbb szivárgások és csurgások mutatkoztak, de nem veszélyes jellegűek.
A versecz-paulisi, Terézia- és Moravicza-csatornákon szintén vonultak le nagyobb árhullámok, úgy az Ó-Bega-Beregszó-csatornán is kisebbek, de az árvédelemnél semmi veszélyesebb jelenség nem mutatkozott.
