A mohácsi vész után.
A mohácsi vész után.
A reformáczió, melyet az erdélyi fejedelmek és a vármegye hatalmas családai után is pártfogoltak, gyorsan terjedt e területen, hol Petrovich Péter és Perényi Péter terjeszték az új hitet, Lippai Kristóf prédikátor és különösen a nagy reformátor, Szegedi Kis István segélyével. Rövid idő alatt annyira megerősödött itt az új tan, hogy a protestánok két ízben is tartottak zsinatot (1549–50) és Lippán és Temesvárott híres iskolájuk is volt.
Sajnos, a szépen megindult kultúrális fejlődésnek csakhamar véget vetettek a török háborúk és magyar kultúráról, magyar szellemi életről Temesvár elfoglalása után körülbelül három évszázadig nem is lehet szó a vármegyében. Hiszen, a hol magyar lakosság nincs, ott magyar kultúra sem lehet. Csak a Temesi Bánság visszacsatolása után javul lassanként a helyzet és kezd gyökeret verni a vármegye földjében a nemzeti szellem, az ország más vármegyéiből ide költözött és itt állandóan letelepedett magyar nemesség társadalmi és politikai szereplése és agitácziója következtében. Különösen a vármegye gyűlései voltak a nemzeti szellemnek hatalmas ápolói és terjesztői. A reformkorszakban Temes vármegye Széchenyi eszméit írja zászlajára, a vármegye ifjúsága e reformokért lelkesedik, közülök nem egy előkelő szerepet játszik az „országgyűlési ifjúság” nemzeti tevékenységében Pozsonyban, otthon pedig lelkes apostolai a magyar nyelvnek és a szabadelvű eszméknek. A felébredt nemzeti szellemet a szabadságharcz leveretése után bekövetkezett elnyomatás nemhogy feltartóztatni tudta volna, sőt inkább élesztette. És nemcsak szóval, hanem tettel is megmutatta Temes vármegye a nemzeti szellem és a magyar irodalom és tudományért való lelkesedését. Lo Presti Árpád bánsági birtokos 47.585 frtot, Lo Presti Lajos 2100 frtot (1860-ban) ajánlott fel a Tudományos Akadémiára és Temes vármegye közönsége 15.000 frtot ajándékozott az Akadémia palotájának építésére, mely összeg alig három hó alatt gyűlt össze.
Ez időben Temes vármegye férfiai közül többen már a magyar tudományos és szépirodalomnak is számottevő, ismert nevű munkásai. Ilyen volt a lippai származású Degré Alajos (1820–96), a márcziusi ifjúság egyik vezetője, az abszolutizmus korának egyik legkedveltebb írója, a franczia szalonregény meghonosítója irodalmunkban.
