Tanítóképzés.
Tanítóképzés.
A tanítóképzés nyomai a Bánságban egész 1775-re vezethetők vissza. A temesvári normális iskolával kapcsolatosan ugyanis már ekkor volt egy képző-tanfolyam, melyet évről évre nagy számmal látogattak a bánsági német tanítók. A tanfolyamok 6-6 hétig tartottak s a főczél az új normális rendszer elsajátítása volt. Minden jelölt 14 napra egy osztályt kapott, annak tanítását megfigyelte, maga 8 napig tanított a vezető tanító jelenlétében, a ki esetleges hibáira figyelmeztette. A Bánság más normális iskoláinál is voltak ilyen képzőtanfolyamok. Így Fehértemplomban is. E tanfolyamokat már alkalmazott, de még nem képesített tanítók is hallgatták s a kik már alkalmazásban voltak, azokat csak úgy véglegesítették, ha e tanfolyamot elvégezték és vizsgát tettek.
Hogy azonban az iskolamesterek ez időtájt nemcsak kizárólag a hivatásuknak élték, mutatja az, hogy, mint Hetzel írja, az iskolamestereknek szabad volt tisztes mesterségekkel is foglalkozni, így: kádársággal, szabósággal „csak nem a tanítási helyiségekben”. Szabad volt nekik továbbá a kocsmákban zenélni és búcsúkon, lakodalmakon is. Csak az italmérés volt tiltva, hivatalvesztés terhe alatt.
Érdekes adatot közöl Berecz Gyula Fehértemplom város tanügyi története czimű művében a fehértemplomi levéltár nyomán arról, hogy mit tanítottak az ez időbeli tanítóképzői tanfolyamokon. Stitz Károly fehértemplomi főtanító ugyanis, a ki a leendő tanítók képzésével is meg volt bízva, egy 1833-iki tanfolyamról jelentést tett az ezredparancsnokságnak s ebben a tanítandó tárgyak is elő vannak sorolva: német nyelvtan elsősorban, azután számtan, fogalmazás, methodika, erkölcsi és testi nevelés, fegyelmezés, végül Ausztria földrajza. Szomorú képet nyujt ez a jelentés! Magyar nyelvről, Magyarországról szó sem volt benne. És fájdalom, sokáig még ezután sem.
1848/49-ben a bécsi udvari bizottság foglalkozott a tanítóképzés intenzivebbé tételével s egy rendelet ideiglenesen intézkedik ez ügyben, addig is, míg állandó képzőket állítanak fel. A tanfolyam egy évre volt tervezve. Ilyen egy évi tanfolyam volt 1848-ban Fehértemplomban, Pancsován és Mitroviczán, e két utóbbi helyen már kétéves tanfolyam volt.
A szabadságharczot követő szomorú évek végével, az alkotmány helyreállításával, a kormány az országban mindenfelé állít fel tanítóképzőket, csak éppen a Délvidéket hagyja árván, a hol ez időben csak egy, azóta megszűnt róm. kath. képző volt Verseczen s két idegen tannyelvű gör.-kel. román, Karánsebesen és Aradon. A Délvidék rohamos fejlődésével azonban megerősödött egy állami képző felállításának a szükségérzete.
198Mártonffy Márton akkori tanfelügyelő és Telbisz Károly akkori s mostani temesvári polgármester voltak az eszme leghathatósabb pártolói. 1891-ben készült el az emlékirat a képző felállítása érdekében és gróf Csáky Albin akkori kultuszminiszter 1892-ben már értesíti a vármegyét, hogy Temesvárott állami képzőt fog felállítani, illetőleg a már fennállók közül egyet ide fog helyezni. Ez 1893/94-ben meg is történt. Az intézetet és a város közoktatásügyét a „Temesvár város közoktatásügye” czímű fejezetben más helyen bővebben ismertetjük.
