Alsóbencsek.

Full text search

Alsóbencsek.
Alsóbencsek (azelőtt Román-Bencsek). A Baczin-patak mentén fekvő kisközség. Házainak száma 148, lakosaié 676, a kik öt magyar és hat német kivételével, román ajkúak s gör.-kel. vallásúak. Postája és távírója Felsőbencsek, vasúti állomása helyben van. Már a népvándorlás korában lakott hely volt, a mit a helység mellett látható úgynevezett avar sánczok bizonyítanak, melyek a XVIII. században készült Winkler Kristóf-féle térképen is fel vannak tüntetve. E helység területének legrégibb birtokosa a Dorozsma nemzetség volt. E tájon feküdt Bácsi 23helység, melynek emlékét a községen átvonuló Báczin-patak őrizte meg. E helység a XIV. század első felében a Dorozsma-nembeli Wazal Pál (1301–1348) és András birtoka, a kik egy harmadát testvérüknek, Botos Jánosnak (1314–1338), a Harapkai-család ősének engedték át. A mai helységről a XV. századtól kezdve vannak adatok. Vencze vagy Vencse néven előbb Borzlyuk várának, majd a dobozi uradalomnak volt a tartozéka. 1444-ben még királyi várnépek lakták. 1456-ban Hunyadi János, 1462-ben Giskra János és 1468-ban Knyeziczei Pán Mátyás birtoka s az utóbbi 1471-ig bírja. 1477–1483-ban az Alsó-Lendvai Bánffi testvérek (Miklós és Jakab) kezén találjuk. A Hunyadiak korában szerbek szállották meg, a kik a helység nevét Bencsikre és Bencsekre, majd Bencsekútra változtatták. Az 1717. évi kamarai jegyzékben Bensekút alakban fordul elő. Az 1723. évi Mercy-féle térképen szintén Bensekút néven lakott helyként van jelezve. A XVIII. század közepén románok szállották meg, a kik nevét Bencsekusitra torzították el. Ebben az alakban fordul elő az 1761. évi hivatalos térképen is, 1778-ban a Gyertyánosról Mali Torini pusztára áttelepített németek kezdtek Bencsekre költözni, a kik 12–14 évig ismeretlenül tengődtek, midőn 1794-ben német birodalmi bevándorlók szállották meg Bencseket s ekkor egymással szemben két helység keletkezett. A németek a domb éjszaki oldalán, a régi Felső-Vencse helyén építtették házaikat és ez lett azután Német-Bencsek, míg a bennszülött román lakosság a falu völgyi részében tömörült s ez lett Román-Bencsek. Mind a két helység 1814-ig a kincstáré volt és a blumenthali uradalomhoz tartozott. 1814-ben herczeg Schwarzenberg Károly nyerte adományul. 1819-ben Kevermesi Thököly Péter vette meg, a ki 1838-ban Sina György Simonnak adta el. 1880-ban báró Sina Anasztázia, férjezett gróf Wimpffenné lett a Sina-féle birtok tulajdonosa. 1891 óta gróf Wimpffen Siegfried a helység legnagyobb birtokosa. A községben egy gör.-kel. román templom van, mely 1899-ben épült. A községhez tartozik Sumanda-puszta, melynek helyén a középkorban Simánd helység feküdt. Eredetileg a Csanád nemzetség ősi birtoka volt, 1290-ben a Csanád-nembeli Dénes, valamint fiai István és Pál eladták, de mivel ez ellen a rokonság tiltakozott, ebből per keletkezett, mely csak 1338-ban ért véget. 1339-ben Csanád esztergomi érseket és a Csanád nembeli Pál fia Dénest iktatták be e helység birtokába. 1360-ban az ugyane nemzetségből származó Telegdi család sarjai osztoztak rajta. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzék szerint ekkor már plebániája is volt. A XV. században a Szeri Pósák bírták. Ezeknek kihalta után 1471-ben a Guthi Országh és a Nádasdi Ongor-családok nyerték adományul. Vele egy, vagy szomszédos helység volt Tót-Simánd, mely 1500-ban a sződi uradalomhoz tartozott. Az 1723–25. évi Mercy-féle térképen Simonda alakban, pusztaként szerepel.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi