Obád.
Obád.
Obád A Temes-folyó balpartján fekvő kisközség. Házainak száma 188, lakosaié 991, a kik román- és németajkúak, róm. kath. és gör.-kel. vallásúak. Postája és távírója Csák, vasúti állomása helyben van. A középkorban Ohát (Ohád, Huhad (Huhud) alakban szerepel az oklevelekben. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzék szerint ekkor már plebániája is volt. 1401-ben a Nevnai Treutel 84családnak erőssége is volt itt, melyet azonban az országnagyok leromboltatni rendeltek, a mi 1402-ben meg is történt. 1478-ban puszta volt, mely Vitéz Péter magtalan halálával a koronára szállott. Mátyás király Csáki Mihálynak és általa testvérének Ferencznek és Benedeknek adományozta. 1497-ben II. Ulászló király ugyancsak Csáki Mihálynak és általa néhai testvére Ferencz fiának Gábornak, továbbá néhai Benedek fiainak Miklósnak és Lászlónak adományozta. Ohad várát a Csákiak a XVI. században a Temes partján újból felépítették és egy földalatti folyosóval a Csáki várkastélylyal kötötték össze. Ma már csak a töltések és a sánczok maradványai láthatók az elpusztult erősségekből. A török hódoltság végén lakott helység volt és az 1717. évi kamarai jegyzékben 60 lakott házzal szerepel. 1807-ben a vallás- és tanulmányi alap vette át. A gör.-kel. templom 1898-ban épült, a róm. katholikusoknak pedig imaházuk van itt. A lakosok hitelszövetkezetet tartanak fenn és Oberding Antalnak téglagyára van itt. A községhez tartozik a közalapítványi uradalom tanyája és a helybeli birtokosok öt kisebb tanyája. Obád szomszédságában feküdt a középkorban Jobbágy falu, mely első ízben az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben fordult elő, tehát ekkor már szintén egyházas hely volt. A XV. század első éveiben ez is Nevnai Treutel Miklósé. 1478–1492-ben már puszta és Jobbágyi Matkó Miklósé, melyet 1492-ben Csáki Mihálynak zálogosított el, a kit 1497-ben az aradi káptalan e puszta birtokába beiktatott.
